Keresés

Csak ehhez pár szót: "a "keleti" nézőpontból sem értem, sokszor miért történik meg a kereszténységgel történő szakítás?"

Nos, azt hiszem, hogy itt már csak személyesen érdemes nyilatkozni:) Magam részérôl, a 'buddhista' TUDAT-TUDOMÁNY-ból nézve a keresztény 'üdvremény' ha talán nem is látszik teljesen reménytelennek (vakhit is talál-hat szemet; khm:) de a lottózásból való meggazdagodás reménykedéséhez hasonlítható. (Ez a parányi esély is csak azért, mert a megfoghatatlan TUDAT természete csudálatos, és kivételesen szerencsés esetben az ember tényleg beimádkozhatja magát valami 'üdvkörbe'.) Amen! Üdv Ø;-)

Néreusz! Béla bátyánk 'halálközeli hezitálása' lehet megrendítô, avagy tragikomikus, mindenképpen tanulságos: számomra leginkább csak annak a buddhista ösztökélésnek a megerôsítése, hogy a 'nagy ugrást' nem lehet halogatni...;-)

Az európai mószertant miért ne lehetne ilyen felszínes, frivol eljárásnak tekinteni? Minden keleti ösvény (a még fennálló) személyiség erkölcsi értelemben vett megtisztításával kezdi. Ez minden beavatási útnak a  legelemibb előfeltétele. Nos ez az esetek többségében a legfelszínesebb belátás szintjén sem történik meg. Mindenki a végcélra startol rá és hipp-hopp már a harmadik dzsánában érzi magát. Ebből, a "keleti" nézőpontból sem értem, sokszor miért történik meg a kereszténységgel történő szakítás? Miért van erre az újabb nagy-nagy üdvreményre szükségünk?

Írtam egy hosszabb hozzászólást, de a 'cég' (?) az elônézet ürügyén törölte; hogy azt a... bakter! :(

Na a lényeg ez volt:

"Európai sorstőkével keleti beavatásban, beavatódásban reménykedni -- elég frivol fordulat. A létnek a lelkület elég markáns velejárója, az ópium álma nyugati ember esetében nem keleties képeket generál."

A keleti éberséget (legjobb változataiban persze) az ópium álmának tartani, nevezni minimum alapvetô tájékozatlanságra vall barátom! Igazi nyugateurópai gondolat!;-)

Itt tanulmányozható a kérdés: http://transzperszonalis-ervin.blogspot.com