Keresés

Akikre eddig azt mondtam, hogy majd megveszek érte, azok meglehetősen átlagosak voltak külsőleg. Belsőleg pedig jókedélyű, nyílt és őszinte.

Amúgy én is egyetértek a magánzó léttel, de néha azért megmozdul valami, és nem tiltakoznék ellene, ha valami kialakulna. Nem akarok mindenáron valakit, de az éppen aktuális őt mindenképpen akarom. Csak éppen ő nem akar engem.

Nem az a bajom, hogy nem jön, hanem az, hogy amikor jön, nem tudom, mit kell tenni.

Ne felejtsd el, hogy az a 'majd megveszős' időszak is lecseng egyszer. Azt kell nézni, hogy a lángolás után is együtt tudsz -e maradni a lánnyal, kijöttök -e egymással... stb.

Fontos dolog a vonzalom. én is szívesebben kúrogatnék bombázó csajokat... de azokkal feltehetőleg ennyiben ki is merülne a kapcsolat (mármint ha szóba állnának egyáltalán velem). Egy ilyen csajhoz lehet, hogy kevésnek is érezném magam (például anyagilag... de a külsőm szempontjából is). A francnak volna kedve végig azon izgulni, hogy mikor lép le a csaj, mert talált nálam jobbat. (Nem nehéz amúgy :-D)

A görcsölést úgy értettem, hogy ne az legyen minden második gondolatod, hogy most neked már pedig be kell csajozni. Hidd el, hogy gyakran (vagy ritkán) maguktól jönnek a helyzetek.

Lehet, hogy csak Te gondoltad azt, hogy a mondataid nem voltak elég értelmesek. Ha a csajon láttad, hogy érdekli amit mondasz, nem unatkozik... stb, akkor nem kell utólag rágódnod azon, értelmes volt -e vagy sem. Ha csak nem valami tudományos értekezés volt a párbeszéd.

Én is már harmincon túl vagyok... és nagyjából 3 éve szakítottam egy lánnyal, aki bár szép volt, de kurva unalmas (és utólag visszanézve az sem volt igaz, amit kérdezett).

Az elmúlt 3 évben valahogy nem volt kedvem újra bebulázni, mert állítom, hogy a mai csajok többsége kissé gyári hibás. Mármint gondolkodásilag. Fene nagy elvárásaik vannak és rendkivülinek gondolják magukat.

Én ezek után biztosan egy szerényebb, kevésbé szép ánnyal jönnék csak össze szívem szerint... de ha az igazságot kellene megvallanom, azt mondanám, hogy leszarom az egészet. Jó dolog az, ha van valaki, aki mellé feküdhetsz, akivel beszélhetsz... de egyre inkább azt mondom, hogy jobb úgy nekem, ha nem kell alkalmazkodnom senkihez és nem kell izgulnom, mikor unjuk meg egymást annyira, hogy valamelyikünk kilép a kapcsolatból.

De ha olyan csaj jön, aki csak olyan éppen megfelelő, az nem fog működni, ha meg majd megveszek érte, akkor meg visszafelé nem működik. Egyébként hiába nem görcsölök, akkor sem tudok kezdeményezni. Ötperces gondolkodás után eszembe jut egy-egy értelmesnek tűnő mondat. De két összefüggő mondatot már csak akkor tudok elmondani, ha felolvasom valahonnan. 33 éves vagyok és legutóbb 3 évvel ezelőtt találkoztam olyan nővel, akit csak álmodni mertem. Két találkozást ért meg a dolog. És most itt az újabb. Nem görcsölök, csak egyszerűen szarul érint, hogy nem tudok felé nyitni.