Keresés

De ha olyan csaj jön, aki csak olyan éppen megfelelő, az nem fog működni, ha meg majd megveszek érte, akkor meg visszafelé nem működik. Egyébként hiába nem görcsölök, akkor sem tudok kezdeményezni. Ötperces gondolkodás után eszembe jut egy-egy értelmesnek tűnő mondat. De két összefüggő mondatot már csak akkor tudok elmondani, ha felolvasom valahonnan. 33 éves vagyok és legutóbb 3 évvel ezelőtt találkoztam olyan nővel, akit csak álmodni mertem. Két találkozást ért meg a dolog. És most itt az újabb. Nem görcsölök, csak egyszerűen szarul érint, hogy nem tudok felé nyitni.

Ne görcsölj. A szerelem jön, ha jönnie kell. Nem azt mondom, hogy neked nem kell érte tenned semmit. Ha sikerül az arcodra egy mosolyt erőltetni és magaddal meg a külvilággal is elhitetni, hogy nem érzed magad szarul a bőrödben, akkor kissé nagyobb esélyed van arra, hogy valaki majd szimpatikusnak talál és esetleg jelez, hogy akár kezdeményezhetnél is... vagy esetleg pont a hölgyemény fogja majd az első lépést megtenni.

Gondom van, amit nem mondhatok el senkinek, elmondom hát mindenkinek.

A szocializáció nagyon alacsony fokára süllyedtem az utóbbi évek során (előtte sem voltam egy társaság középpontja egyébként). A (pár)kapcsolatteremtési próbálkozások sikertelenségében nyilvánul ez meg. Közben pedig csak telnek az évek, lehetőségek tömkelege megy el mellettem, úgy hogy képtelen vagyok kihasználni. Gyakran látok "megfelelő" potenciális partnert, akire azt mondom, hogy "csinos is, korban és méretben megfelelő, esetleg még intelligens is, semmi ellenvetésem" Nyilván, ha ez a hozzáállás nem megfelelő, akkor oké, hogy nem is érdemes próbálkozni. Szökőévben egyszer azonban akad olyan is, akire azt mondom, hogy "basszus, ez a nő kell nekem, mert nélküle meghalni se, élni se tudok (immár)". Sajnos ha van is ilyen, akkor is egyoldalú a dolog, mert képtelen vagyok pozitív benyomást tenni rá :-( És sajnos tényleg nagyon ritka az ilyen leányzó.

Nem tudom, hogy kerülhetnék ki ebből a helyzetből.