NOHABROK!
Nem akarlak megbántani,de csak sajnos édesapámat láttam így férfi létére,hogy ennyire szereti a cicákat.
Ha érdekel, leírok vele kapcsolatban egy igaz történetet nagyon-nagyon röviden.
Angyalföldi lány vagyok,apukám is.Mindig volt cicánk.Elkerültünk vidékre.Emeletes házban nem tartottunk,de nagyon hiányzott.
Apukám kertes háznál maszekolt,mint lakatos és a levetett munkás kabátja zsebébe belebújt a háziak pici cicuja.Haza hozta...1989 volt,így kezdődött újra,Julcsi cicával.
1992-ben megmentett apuci egy cicát.Sanyarú sora volt.Édesapám tudta,hogy be lehet nevezni az év macskája díjra...anyukám és én nem akartuk,mert a mentett CSIPIKE nevű cica csúnya volt,beteg és satnya ...de kipendült..
Apukám meghalt 1993. febr.28-án..A Csipi volt vele halála pillanatában...a szíve vitte el.
Én ebben az évben apuci kívánsága szerint beneveztem a CSIPIT és az APUKÁM CICÁJA LETT AZ ÉV MACSKÁJA 1993-ban MAGYARORSZÁGON!!!
Apukámat 1993.márc.18-án temettük a Megyeri temetőben.
Cicája,Csipike 14 évvel élte túl imádott gazdáját és őt is márc.18-án temettem el ide a kertünkbe.A cica 16 évet élt.
A történetet röviden írtam...nagyon szimpatikus nekem,hogy ennyire szereted a cicádat,még a halálon túl is,pedig a férfiak zöme nem igazán...
| 
