Robert Hare a pszichopátia egyik legjelentősebb kutatója, és szakértője. Ő azt mondja a Kímélet nélkül c. könyben, hogy nincs terápia, nincs ismert gyógymód a pszichopátia gyógyítására, és azt is mondja, hogy két, ugyanabban a családban felnőtt gyerek közül az egyik lehet pszichopata, úgy, hogy a másik nem. Azt is állítja, hogy ellentétben sok más viselkedés-zavarral, a pszichopátiának nincsenek környezeti kiváltó okai (család, szegénység, traumák stb.) Ezt ő kutatási és statisztikai eredmények alapján állítja, sok száz, ezer eset feldolgozása után. Ő egyébként a kidolgozója a PCL-R nevű mérési módszertannak, amelynek segítségével felállítható valamiféle pontszám, amely alapján besorolhatóak a normális, enyhén pszichopata és súlyosan pszichopata kategóriákba az embereket. Jenő, minden tiszteletem ellenére, valószínűleg nincs tisztában a kutatási eredményekkel, nem mondaná, hogy visszafordítható a folyamat. Nem az.
Viszont Hare elvégzett egy olyan kísérletet, hogy nagyon rövid ideig felvillantottak egy monitoron szavakat, különböző emocionális töltettel (pl. toll, levágott fej, virág), és mérték az agyi aktivitást. A pszichopatának diagnosztizált emberek agyi aktivitása érintetlen maradt, tehát ugyanúgy reagáltak a fenti szavakra, míg a normálisaké kilengett az emocionálisan töltött szavakra. Hare arra a konklúzióra jutott, hogy a pszichopataság az főleg egy agyi diszfunkció eredménye.
A terápia legfontosabb akadálya az, hogy ezek az emberek nem rendelkeznek betegségtudattal, és a klasszikus értelemben nem is azok (ezért végezték ki pl. Ted Bundyt, aki bizonyítottan pszichopata volt, próbált is védekezni ezzel, de nem fogadták el). Betegségtudat híján pedig nehéz gyógyulni, főleg akkor, hogyha a gyógyulást egy agyi diszfunkció is akadályozza, sőt, lehetetlenné teszi. Hiszen a gyógyulásuk legfontosabb lépése az lenne, hogy elkezdjenek érezni bármiféle érzelmet, empátiát, de erre szervi okokból képtelenek. Természetesen viszonylag nehéz elkülöníteni az alacsony empátiás készségű embert a valódi pszichopatától, de hogy megértsd, itt van egy idézet. Hare Nicole Kidman számára próbált támpontot adni, hogy tud egy pszichopatát eljátszani:
Three decades of these studies, by Hare and others, has confirmed that psychopaths' brains work differently from ours, especially when processing emotion and language. Hare once illustrated this for Nicole Kidman, who had invited him to Hollywood to help her prepare for a role as a psychopath in Malice. How, she wondered, could she show the audience there was something fundamentally wrong with her character?
"I said, 'Here's a scene that you can use,' " Hare says. " 'You're walking down a street and there's an accident. A car has hit a child in the crosswalk. A crowd of people gather round. You walk up, the child's lying on the ground and there's blood running all over the place. You get a little blood on your shoes and you look down and say, "Oh shit." You look over at the child, kind of interested, but you're not repelled or horrified. You're just interested. Then you look at the mother, and you're really fascinated by the mother, who's emoting, crying out, doing all these different things. After a few minutes you turn away and go back to your house. You go into the bathroom and practice mimicking the facial expressions of the mother.' " He then pauses and says, "That's the psychopath: somebody who doesn't understand what's going on emotionally, but understands that something important has happened."
Egyébként Hare azt is mondja, hogy van egy nagyon furcsa jelenség: a pszichopaták kb. 40 éves korukra maguktól "meggyógyulnak". Persze ez nem mindenkire igaz, és nem is igazán gyógyulnak meg, viszont az antiszociális viselkedés enyhülni kezd. Nem jött rá a könyv megírásának pillanatában, hogy miért, csak tippelni tud, hogy beletanulnak a társadalomba.
|
