Keresés

:-) nem offoltál. Jó olvasni soraid!

Én annó a mezei PRO AGFA50-es diáról vetítettem a legélvezetsebb képeket (nem a tartalmukra gondoltam).

Így van az ember kézben tud az analóg esetén tartani valami produktumot (ezüst).

Míg manapság virtuálisan rendelkezünk képi anyaggal. Ezért én most is törekszem mielőbb legyen látens papír kép is a felvételről.

Egy digi adathalmaz valahol nem nyugtat meg :-)

Amivel lebuktam az ösztön szerű dolog, kevés tudatossággal. Egyszerűen van egy érzete az mebernek és ez most f11 és teljes mértékben igazad van a belső igényem is változhatott a kezemből kikerülő anyagok kapcsán.

Nem OFF! Jó, hogy van élet erre felé.

No most lebuktál.... :)

Idézek tőled: ,,Annó emúlzión 36x24-ben nekem ez az f16 körül kezdett zavarni, tehát próbáltam mellőzni. Az A900-on még a CZ-el is ez f11 a tudatom alatt."

Mivel a fizika közben nem változott meg, csak magasabbra helyezted a mércét. Ha egyszer még jobban szőrözől az élességen, lehet hogy már F=8 - 8.5 alá sem fogsz rekeszelni. Így van a diázással is, nagyon precízen kell vele fotózni.

Ha viszont van egy szuper diád, és egy profi vetítőgéped, akkor tarthatsz egy igazi  diavetítést ami ma is jócskán meghaladja a projektorok által visszaadott kép színvonalát.

Különben az analóg technikát használva veszteségek történnek ha közben digitálisra (szkennelés) váltunk. Az igazi varázslat az, ha a fotópapírban van egy kicsi (vagy több) ezüst.

A rollfilmben van még egy varázslat azon kívül, hogy még a FX-nél is jobb lehet a keresője, jobb az oldalaránya, nem olyan hosszú a kép.

Szóval nem rossz rollfilmezni, csak fáradságos a filmmel való bánásmód.

No befejezem az offolást mielőtt az összes Sony tulajdonos rollfilmre szeretne váltani...

Érdekes dolgokat vetettetek fel.

Én mind a fényelhajlást és mind az elméleti felbontást, gyakorlati szempontból szoktam és tudom vizsgálni.

Ez nálam a végtermék egy fotó alkotás esetében a levilágított fotópapír vagy fotó-nyomat.

Szerintem (laikus vagyok), egy nyomaton már 3-4 éve részletgazdagabb megjelenítést érzékelek az FF vázam 1/3 tulajdonú termékéből :-) mint egy minőségi negatívomról levilágított kép.

Ha szkennelik is még durvábban romlik a helyzet. Persze szkennelés és szkennelés között több lépcsőháznyi különbség is lehet (kritikus pont az analógban manapság).

Tehát bármennyi információt tusunk összeszedni az adathordozón (film, flash memória), az a kérdés a megjelenített látens képen ebből mit tudunk felhasználni felbontásban, tónusátmenetben, színvisszadásban? Ezért osztom a véleményt ma már 70x100 esetében is ritka az a helyzet mikor a nehezebb utat az analógot célszerű használnom (ezért nem teszem, két éve fűztem utoljára rollfilmet) és még KF-em sincs digiben.

Amúgy nem véletlen a síkfilmeket a reklám szakmában és műszaki fotózásnál még ideig óráig használni fogják a közeljövőben.

Persze a gőzmozdonyokat kedvelőkről sem lehet megfeledkezni, ők is sokan vannak emócionális hozzáállással.

A fényelhajlás nem új a nap alatt már az 1600-as években tisztában voltak vele a 1800-as évek fotótechnikájában meg már nagyon.

Tudat alatt bennem is mindig meg volt. De szó szerint gyakorlatban csak akkor érdekli az embert ha x nagyságrendnél jobban kezd jelentkezni a jelenség mint amit várunk a nyersanyagon. Annó emúlzión 36x24-ben nekem ez az f16 körül kezdett zavarni, tehát próbáltam mellőzni. Az A900-on még a CZ-el is ez f11 a tudatom alatt. Persze lövök ettől még 16-22-es rekeszen is felvételt ha más fő cél felülbírálja ennek a paraméternek súlyát.

Bennem mint optikai fizikus laikusként, mint felhasználó így csapódik le gyakorlatomban a jelenség. Tulajdonképpen nem gondolok rá, de valahol érzem és kerülöm a szűkebb nyílásokat.

A másik miként írtátok, sok esetben nem egyértelmű minek köszönhető az élesség romlás vagy tucat, de min. 5 dolog befolyásolja az egyenletben és ennek csak egy  része a diffrakció.

Összetett mint maga a fotográfia :-)