Keresés

No most lebuktál.... :)

Idézek tőled: ,,Annó emúlzión 36x24-ben nekem ez az f16 körül kezdett zavarni, tehát próbáltam mellőzni. Az A900-on még a CZ-el is ez f11 a tudatom alatt."

Mivel a fizika közben nem változott meg, csak magasabbra helyezted a mércét. Ha egyszer még jobban szőrözől az élességen, lehet hogy már F=8 - 8.5 alá sem fogsz rekeszelni. Így van a diázással is, nagyon precízen kell vele fotózni.

Ha viszont van egy szuper diád, és egy profi vetítőgéped, akkor tarthatsz egy igazi  diavetítést ami ma is jócskán meghaladja a projektorok által visszaadott kép színvonalát.

Különben az analóg technikát használva veszteségek történnek ha közben digitálisra (szkennelés) váltunk. Az igazi varázslat az, ha a fotópapírban van egy kicsi (vagy több) ezüst.

A rollfilmben van még egy varázslat azon kívül, hogy még a FX-nél is jobb lehet a keresője, jobb az oldalaránya, nem olyan hosszú a kép.

Szóval nem rossz rollfilmezni, csak fáradságos a filmmel való bánásmód.

No befejezem az offolást mielőtt az összes Sony tulajdonos rollfilmre szeretne váltani...

Még a témához.

Az átbeszélt dolgok okán én inkább a 24mpx-es A900 utódra pályázom majd.

Már nagyobbat segítene felhasználásban egy 2 EV értéknyi jel/zaj viszony javulás, mint a kérdésesen kihasználható FF 32-36mpx.

Ha a bayer szűrőt is mellőzni tudják az FF 24mpx nekem bőven megfelel még reprodukciós munkákhoz is amit festőművészeknek végzek ált.

Érdekes dolgokat vetettetek fel.

Én mind a fényelhajlást és mind az elméleti felbontást, gyakorlati szempontból szoktam és tudom vizsgálni.

Ez nálam a végtermék egy fotó alkotás esetében a levilágított fotópapír vagy fotó-nyomat.

Szerintem (laikus vagyok), egy nyomaton már 3-4 éve részletgazdagabb megjelenítést érzékelek az FF vázam 1/3 tulajdonú termékéből :-) mint egy minőségi negatívomról levilágított kép.

Ha szkennelik is még durvábban romlik a helyzet. Persze szkennelés és szkennelés között több lépcsőháznyi különbség is lehet (kritikus pont az analógban manapság).

Tehát bármennyi információt tusunk összeszedni az adathordozón (film, flash memória), az a kérdés a megjelenített látens képen ebből mit tudunk felhasználni felbontásban, tónusátmenetben, színvisszadásban? Ezért osztom a véleményt ma már 70x100 esetében is ritka az a helyzet mikor a nehezebb utat az analógot célszerű használnom (ezért nem teszem, két éve fűztem utoljára rollfilmet) és még KF-em sincs digiben.

Amúgy nem véletlen a síkfilmeket a reklám szakmában és műszaki fotózásnál még ideig óráig használni fogják a közeljövőben.

Persze a gőzmozdonyokat kedvelőkről sem lehet megfeledkezni, ők is sokan vannak emócionális hozzáállással.

A fényelhajlás nem új a nap alatt már az 1600-as években tisztában voltak vele a 1800-as évek fotótechnikájában meg már nagyon.

Tudat alatt bennem is mindig meg volt. De szó szerint gyakorlatban csak akkor érdekli az embert ha x nagyságrendnél jobban kezd jelentkezni a jelenség mint amit várunk a nyersanyagon. Annó emúlzión 36x24-ben nekem ez az f16 körül kezdett zavarni, tehát próbáltam mellőzni. Az A900-on még a CZ-el is ez f11 a tudatom alatt. Persze lövök ettől még 16-22-es rekeszen is felvételt ha más fő cél felülbírálja ennek a paraméternek súlyát.

Bennem mint optikai fizikus laikusként, mint felhasználó így csapódik le gyakorlatomban a jelenség. Tulajdonképpen nem gondolok rá, de valahol érzem és kerülöm a szűkebb nyílásokat.

A másik miként írtátok, sok esetben nem egyértelmű minek köszönhető az élesség romlás vagy tucat, de min. 5 dolog befolyásolja az egyenletben és ennek csak egy  része a diffrakció.

Összetett mint maga a fotográfia :-)

Bocsánat, rosszul emlékeztem a velvia felbontására, helyesen az elméleti maximuma 1:1000 kontrasztarány mellett 88mpx FX-re vonatkoztatva és 36mpx aps-c-re. Természetesen foveon rendszerű szenzor esetén. A lentebb vázolt elméleti 18-22mpx felbontást 1:1,6 kontrasztarány mellett is tudja.