Keresés

Előbb leírtam kicsit hosszabban amit mondani akarok de ez a csodás rendszer kitörölte, úgyhogy most csak rövidebben írom le a lényeget. Ha olvastad a Kímélet nélkül-t akkor talán emlékszel az ikres sztorira. Az egyik normális felnőtt lett, a másik már kiskorában sem volt normális, felnőttként sem. Vagy nézd meg a We need to talk about Kevin című filmet, az is ilyesmi. Meg nem csak az otthoni nevelés az egyetlen tényező, egy gyerek már egész kiskorában elkezd közösségbe járni, a szocializálódást nem otthon tanulja meg, hanem a többi gyerek között. Vagy gondolj a testvérekre, ha abból indulunk ki hogy mindegyik ugyanazt a rendes nevelést kapja, ilyen alapon ha csak az számítana, a testvéreknek ugyanolyanoknak kellene lenniük, holott lehetnek ég és föld is akár. Az amit meg írsz, hogy elvinnéd sportolni, felesleges, szellemileg nem lenne elég. A szociopaták legnagyobb baja hogy unatkoznak, ami gondolom azért van mert nem éri elég érzelmi inger (van ilyen kifejezés?) őket, nekik minden közömbös. Gondolj bele, te naponta átélsz nemtudom... különböző érzelmeket különböző helyzetekben, ami nagyjából változatossá teszi a napjaid, egy szociopata ha ugyanazt csinálja mint te, neki ugyanúgy telne el minden napja. Ezért kínoznak macskát, ölnek embert, vagy egész egyszerűen szórakoznak mások érzelmeivel, mert az valami más, valami amitől felsőbbrendűnek érezhetik magukat, mert ők erre is képesek, míg a többi gyenge ember nem. 

Van a "Kímélet nélkül", meg van egy másik, ez a karakterzavaros-neurotikus skálás, de már meg nem mondom, melyik. Lehet, hogy ez utóbbi általában a személyiségzavarokra gondolt. (mint, hogy "karakter")

Végülis mit jelent az, h "szeretetben nő fel"? Ha mindent megkap, anélkül, hogy követelnének tőle bármit is? Ha anyagilag minden a rendelkezésére áll, aztán szinte soha nem beszélgetnek vele? Ha a törődés mögött nincs igazi érzelem, csak a külvilág felé kell mutogatni, milyen rendes szülők? Vagy nem figyelik, milyen társaságba keveredik? Vagy maguk a szülők is folyton kihasználják a kiskapukat, és érzéketlenek, ha nem is olyan mértékben?

A genetika ilyen meghatározó lenne? Szerintem azért alakul ki az antiszocialitás, mert nem programozódnak be az első években azok az érzelmek, amire szüksége lenne ahhoz, hogy a közösséghez tartozónak érezze magát. Akkor tudsz beilleszkedni egy közösségbe, ha az alapvető azonosságok megvannak. A genetika ott stimmelhez, hogy agresszív szülőknek vsz agresszív gyerekük lesz, és ez még mindig nagyrészt eltanult viselkedés. És egy ilyen gyereknek is meg lehet mutatni szerintem, hogy hol vezetheti le a fölös energiáit, meg megmutatni, hogy hogyan érjen el úgy sikereket, hogy másokat nem sért vele. Figyelni rá, és jól elfenekelni, amikor az első macskát megkínozza, utána meg hosszasan elbeszélgetni vele arról, miért csinálta. Nem szeretem a reménytelen eseteket. :( Macskakínzás helyett meg elvihetem focizni, futni, karatézni. Biztos nehéz lenne, de valahogy... nem szeretnék arra gondolni, hogy az összes fáradozás ellenére ott folytatná, ahol abbahagyta.