Keresés

Az angolszász seregben a profi zsoldosok (testőrök) mellett nem parasztok, hanem kisnemesek voltak, akiknek mint hűbéreseknek kellett hadba vonulniuk.

Október 14-én került sor a csatára Vilmos ellen Hastingsnél. Harold szeptember 25-én még a norvég inváziót verte vissza, miután erőltetett menetben érkezett meg Londonból. Amint vége a Stamford Bridge-i csatának már ismét London felé menetel, hogy délen megütközzön a másik behatolóval. A behajózás miatt Vilmos erejét jobban meg lehet becsülni, mint Haroldét, aki az ide-oda menetelésben folyamatosan veszített és nyert embereket az úton, nem számítva az előző csata sérültjeit, áldozatait. A csatában mindkét oldalon 7-8 ezer ember vehetett részt.

A normannoknál a lovasok, míg a mások oldalon az elit testőrség volt a sereg krémje, kb. 1500-2000 fő. A maradék egyik oldalon a képzett íjászok és gyalogosok, míg a túloldalon a gyalogos felkelők, a földművesek. Harold oldalán a felkelőknél  keveredhettek az előző csata "veteránjaival", azokkal akik a Londonból tartó úton csatlakoztak hozzájuk bár ez utóbbiak lehettek döntő többségben. 

Ezek szerint a normannok győzelme tkp. csak a szerencsén múlott, hajszál híján szétverték őket az angolszászok?

Végső soron az angolszász ellenállás is akkor omlott össze, amikor a király elesett. A testvérei az első "ellentámadás" során vesztették életüket, amikor először bomlott meg a hadrend. Ez volt az a pillanat, amikor Vilmos is leesett lováról ---> a normannok sorait nagyon hamar felszámolták volna, de Harold és a testőrség nem mozdult el a magaslatról az első ellentámadás során. Vilmos végül "magához tért" rendezte a sorokat, még egyszer visszaverték, a felkelők megint utána mentek, ők is ráfaragtak. Ezek után az íjászok és lovasok összehangolt támadása felmorzsolta a maradék testőrséget, vélhetően komolyabb létszámfölényben.

Dehát a törikönyvek általában azt állítják, hogy az angolszászok voltak jelentős, akár két-háromszoros létszámfölényben.

Egy Anglia történetével foglalkozó könyvben pl. azt olvastam, hogy a Fattyú seregét kb. hatezer harcos alkotta, igaz, hogy azok túlnyomórészt jól kiképzett és válogatott lovagok és íjászok voltak.

Velük szemben Harold Godwinsson király seregét jobbára olyan gyalogos parasztkatonák alkották, akiknek a főfoglalkozásuk a földművelés volt és csak a király hívó szavára, időnként vonultak hadba.

Hmmm, talán az igazság valahol a két megközelítés között lehet?

Ezek szerint a normannok győzelme tkp. csak a szerencsén múlott, hajszál híján szétverték őket az angolszászok?

Lényeg a lényeg, az angolszászok döntő vereséget szenvedtek és ezzel Anglia történelmének egy korszaka, az ún. angolszász kor véget ért, míg a normann kor vagy más megközelítésben a virágzó középkor elkezdődött.

A hős Harold Godwinsson király pedig hősi halált halt az övéi élén, de áldott emléke fönnmaradt a hősénekekben és a legendákban...

A délőtt kezdődött csata közel napnyugtáig tartott. Harold testőrségét a kor elit, zsoldos gyalogosainak tartották. A létszámhátrány miatt védekezőállást foglaltak el egy jól védhető magaslaton, melyet csak egy oldalról lehetett támadni. Az ő falukat voltak képtelenek áttörni Vilmosék. A pajzsokon nem fogtak ki az íjak, a gyalogos majd lovasrohamot meg a rettegett harci szekercével verték vissza, nagy károkat okozva. A probléma akkor kezdőött, amikor ez a fegyelem a második vonalban állást foglaló felkelők miatt megbomlott (Regan két ilyen nagy "rohamot" említ), akik a testőrök által megfutamított csapatok után eredtek. Kis túlzással aki lejött a magaslatról, oda többet nem ment vissza. A testőrök így egyre inkább elszigetelődtek, és felmorzsolták őket.