Keresés

Már ne haragudj, de az EVF épp úgy egyesek és nullák halmaza, mint az elkészült kép, sőt, sokkal közelebb állnak egymáshoz, mint az OVF-el. Egy embernek ráadásul kettő szeme van jó esetben, elég csak kinyitnia a másikat. Úgy is szokták egyébként, főleg, ha nem az emberi szem látásának megfelelő kép van a keresőben (tele, vagy nagylátószög), ami szintén meghamisítása a valóságnak.

A skepticizmus és az ellenérzés érthető, de mikor már hülye elméleteket gyártanak hozzá és azokat tényként közlik, ott már baj van.

Én pl. értékelem az irányt, mert számtalanszor előfordult, hogy a keresőben látott kép nem úgy nézett ki az elkészült képen, mint ahogy azt terveztem, a téma viszont már rég elrepült vagy futott a tükörcsapkodás hallatára. Egyébként az sem fog nekem hiányozni. Vagy említhetem a ff fényképezést, ami digivel marhanagy lutri, egy monokrómra kapcsolt kijelző olyan segítséget ad a tónusmenet megtervezésében, amit semmi nem pótolhat. Nem tudom próbáltál e már célirányosan ff fényképet csinálni, de jó nagy szopás, mintha ff nagyítás lenne a cél, de csak színes diád van.

Mindemellett tiszteletben tartom az OVF-hez való ragaszkodásod, hisz ízlések és munkamódszerek egyénenként változnak.

Ahhoz van köze, hogy (ha már gyakorlati részére térjünk át a dolognak) pl. a dokumentumfotós hogyan fogja megcsinálni a képét, ha csak az EVF-re lesz utalva.

Ugyanugy ahogy eddig. Az EVF se retusálja le realtime a politikus mellőla maffiiózóhavert.

"pl. a dokumentumfotós hogyan fogja megcsinálni a képét, ha csak az EVF-re lesz utalva.

Elveszi a szemét a géptől, hogy megnézze, milyen is a látvány, amit le akar fotózni, nehogy azt mondják róla, meghamisítja?"

Na én megálltam, ez költői túlzásnak is erőltetett.

arra akartam felhívni a figyelmet, hogy akkor, amikor a Petyus cikkében jelzett két Sony prof. gép OVF-fel gyün ki,  akkor ennek lehetnek ugyan technikai indíttatásai is, de lehet olyan is, amiket én pedzegettem.

Szerintem főleg olyan indíttatásai vannak, amiket te pedzegettél.

Egészen addig, amíg elegendő számban lesznek olyanok, akik - hozzád hasonlóan - úgy gondolják, hogy a valóságélményhez szükséges nekik az optikai kereső.

Ha már nem lesznek annyian, hogy rentábilis legyen nekik megtartani azt a technikát, akkor meg is szűntetik a gyártását.

Üzlet ez kérem: amíg veréb van lócitrom is lesz. :)

Nos, én csak eddig akartam eljutni, meg azt a filozófiai szinezetű kérdést feltenni, hogy az EVF-ben megjelenő kép mennyire nevezhető valóságosnak.

Aki hozzászólt, így te is, végül is egyfajta haszonelvűségre hivatkozva a célszerűséget és a folyamatos technikai fejlődést  hozta fel indoklásul.

Pedig a kérdésnek ezekhez semmi köze.

Ahhoz van köze, hogy  (ha már gyakorlati részére térjünk át a dolognak) pl. a dokumentumfotós hogyan fogja megcsinálni a képét, ha csak az EVF-re lesz utalva.

Elveszi a szemét a géptől, hogy megnézze, milyen is a látvány, amit le akar fotózni, nehogy azt mondják róla, meghamisítja?

Akkor meg mi a fenének egyáltalában a kereső...

No mindegy. én is belegyalogoltam egy kicsita technikai részletekbe, amibe nem akaródzik.Csak arra akartam felhívni a figyelmet, hogy akkor, amikor a Petyus cikkében jelzett két Sony prof. gép OVF-fel gyün ki,  akkor ennek lehetnek ugyan technikai indíttatásai is, de lehet olyan is, amiket én pedzegettem.

No de ez miben befolyásolja a használhatóságot? A mattüvegen keletkező kép optikai felbontása is ugyanúgy korlátozott.

El fogunk jutni egy szintre, amikor egyedüli kérdés az érzékelő és a kereső egymáshoz való kalibrácója lesz (színek, árnyalatok). Ezt pedig csak igényesség kérdése lesz megtenni.