Keresés

ööö...izé... ez a barátság már csak az új felállás volt... igaz, az ominózus buli óta már az se. (Töröltem a fb -ról is... egyszer még próbálkozott újra bejelölni, de nem jelöltem vissza.)

Tudod... illik a pasinak fizetni ezt azt. (Vagy én vagyok elmaradva? Végülis női egyenjogúság van elvileg, úgyhogy mostantól magam elé sem kéne engedni a lyányokat :-D)

Érdekes ez a fogalmazás. Ha nekem meg kellett volna írnom 14 évesen mi lesz belőlem... hm, nem is tudom. mindenféleképpen többet vártam. Mondjuk azt sohase hittem volna, hogy sokra viszem, de azt se, hogy ilyen kevésre.

És gőzöm nincs most se, mondjuk jövőre mi lesz velem... nem hogy 25 év múlva.

Hidegenhagyós periódusom? Lényegében folyamatosan az van.

Mielőtt Te is félreértenél a smiley nem poén smiley, hanem biztatós.

Általánosítani nem túl jó dolog. Ha egyszer-kétszer kutyaszarba lépek attól még elmegyek sétálni máskor is ,ha kedvem van hozzá. Legfeljebb óvatosabb leszek.

 Barátságból szokás fizetni a másik fogyasztását , taxiját miegyebét? És elfogadni??? Naon le vagyok maradva.. :o)

A jövőkép..  Annyi féle jövőképem volt életem során aztán sosem úgy alakult ahogy elterveztem. Legalábbis én úgy láttam . Mígnem pár éve az általános iskolai osztálytalálkozónkon a volt osztályfőnököm a kezembe nyomta az egyik fogalmazásomat amit 14 évesen írtam. "Milyen lesz egy napom 25 év múlva" címmel.  Nem emlékeztem erre a dolgozatra . Nagy meglepetés volt. 14 évesen gyakorlatilag leírtam a mostani életem. Fura, mi? Ez alapján azt gondolom, hogy végig egy irányba haladtam ,kitérőkkel , rengeteg akadállyal de végül oda jutottam ahova indultam ,pedig nem is emlékeztem rá, hogy hova indultam.

Ilyen hidegen hagyós periódusod többször volt már mióta itt irogatunk. Majd elmúlik megint . :o)

Nos, engem az ilyen rossz tapasztalatok csak egyre gyanakvóbbá tesznek és elveszi a kedvemet attól, hogy bebulázzak.

(Valamikor még 2010 nyarán újra találkoztam a filozófus bigével. Illetve nem... előtte én hívtam, hogy mondja már el, nem velem volt a baj. Ezután találkoztunk egyszer a kőrúton... éppen blökit sétáltatott. Volt kaja, pia, közös kutyasétáltatás, majd mondtam, hogy este megyek bulizni. Felhívott magához előtte. Dumáltunk, ittunk. Hajnali 1 körül mentünk le a szórakozóhelyre. Nem volt gond egészen addig, míg az enyhén spicces bulával nem kezdett ki egy magát macsónak gondoló macskajancsi. Lehívta a parkettről és kimentek. Pár perc múlva kimentem utánuk, és láttam, hogy a csávó kőkeményen nyomul. Odáig jutott, hogy a cickóit is megfogta. Megkérdeztem a köcsögtől, hogy nem zavarja -e, hogy a csaj velem van -én fizettem mindenét, mint a katonatiszt-. A csávó azt mondta, nem zavarja. Na, erre kissé felbasztam az agyamat és oltogattam a csókát, de a bula adta alá a lovat azzal, hogy azt mondta, mi csak barátok vagyunk. Aztán elkérte a csávó a bula telefonját. Mi még kakaskodtunk egy ideig, majd leszartam az egészet és kivártam a buli végét, hogy az első busszal hazamehessek. A csaj a buli után kifelé menet átölelt és azt mondta, hogy ez nem volt semmi, ne vegyem komolyan. Nem is gondoltam, hogy ezzel most féltékennyé tett volna, hisz a csajnak saját elmondása szerint is volt kint Olaszországban egy udvarlója, aki éppen féléves kiküldetését tölti valami légió féleségnél. Tudni kell azt is, hogy ezzel az udvarlójával mindössze kétszer találkozott kint, de ki akart menni olaszba dolgozni, hogy együtt lehessenek. Ezek után találtam kissé neccesnek, hogy hagyja magát taperolni. Szóval engem az bosszantott fel de kurvára, hogy én hívom meg a csajt, velem jön el bulizni, én fizetem mindenét -taxit is-, oszt' így kibaszik velem.

Úgyhogy ezek után valahogy nincs kedvem bulákat kajtatni.)

Az a gond, hogy nekem se (boldog) párkapcsolatom, se munkám, se jövőképem... és ami edig éltetett, érdekelt, az is egyre hidegebben hagy már.