Keresés

What? Nem az volt legutóbb, hogy újra beleszeröttél a férjedbe? Nem értem én a nőket... az MD topikos várandós lány jut még eszembe, aki pár hsz-en belül írta le, hogy "szeretetben élünk" és "sokszor el akartam már hagyni". Mindegyikőtök ilyen??? :D

Nos, engem az ilyen rossz tapasztalatok csak egyre gyanakvóbbá tesznek és elveszi a kedvemet attól, hogy bebulázzak.

(Valamikor még 2010 nyarán újra találkoztam a filozófus bigével. Illetve nem... előtte én hívtam, hogy mondja már el, nem velem volt a baj. Ezután találkoztunk egyszer a kőrúton... éppen blökit sétáltatott. Volt kaja, pia, közös kutyasétáltatás, majd mondtam, hogy este megyek bulizni. Felhívott magához előtte. Dumáltunk, ittunk. Hajnali 1 körül mentünk le a szórakozóhelyre. Nem volt gond egészen addig, míg az enyhén spicces bulával nem kezdett ki egy magát macsónak gondoló macskajancsi. Lehívta a parkettről és kimentek. Pár perc múlva kimentem utánuk, és láttam, hogy a csávó kőkeményen nyomul. Odáig jutott, hogy a cickóit is megfogta. Megkérdeztem a köcsögtől, hogy nem zavarja -e, hogy a csaj velem van -én fizettem mindenét, mint a katonatiszt-. A csávó azt mondta, nem zavarja. Na, erre kissé felbasztam az agyamat és oltogattam a csókát, de a bula adta alá a lovat azzal, hogy azt mondta, mi csak barátok vagyunk. Aztán elkérte a csávó a bula telefonját. Mi még kakaskodtunk egy ideig, majd leszartam az egészet és kivártam a buli végét, hogy az első busszal hazamehessek. A csaj a buli után kifelé menet átölelt és azt mondta, hogy ez nem volt semmi, ne vegyem komolyan. Nem is gondoltam, hogy ezzel most féltékennyé tett volna, hisz a csajnak saját elmondása szerint is volt kint Olaszországban egy udvarlója, aki éppen féléves kiküldetését tölti valami légió féleségnél. Tudni kell azt is, hogy ezzel az udvarlójával mindössze kétszer találkozott kint, de ki akart menni olaszba dolgozni, hogy együtt lehessenek. Ezek után találtam kissé neccesnek, hogy hagyja magát taperolni. Szóval engem az bosszantott fel de kurvára, hogy én hívom meg a csajt, velem jön el bulizni, én fizetem mindenét -taxit is-, oszt' így kibaszik velem.

Úgyhogy ezek után valahogy nincs kedvem bulákat kajtatni.)

Az a gond, hogy nekem se (boldog) párkapcsolatom, se munkám, se jövőképem... és ami edig éltetett, érdekelt, az is egyre hidegebben hagy már.

Az exeddel kapcsolatban.  Nem baj az, hogy ilyeneket nem töröl ki az ember a memóriájából. A rossz tapasztalat is tapasztalat., tehát előre visz.

Néha mellényúl az ember és ez így van rendjén. Te okos voltál ,nem hagytad magad megvezetni. Én bedőltem , hittem , megszívtam. A szép, hogy ez már így is marad. Beletörődtem és így is tudok boldog lenni. Nem hiszem, hogy csak az tud boldog lenni akinek oké a párkapcsolata. Annak esetleg könnyebb, de alapvetően nem ezen múlik.

Nézd! Abban szerintem igazam van, hogy egy informatikus jó eséllyel találhat magának munkát. A kereskedelem is lehet, hogy visszaesést mutat, de az is olyan, hogy arra mindig szükség lesz és előbb utóbb jönnie kell a fellendülésnek. A pénzügyi vonal is jó. És még sorolhatnám.

Egy bányában, öntödében (stb) kulizó ember, akinek a feje fölött megszűnt a gyár és esetleg a szakmája is feleslegessé vált vagy csak jóval kevesebb embert tud foglalkoztatni... aki a gengszterváltás előtt még prosperáló gyáraknak otthont adó helyen élt majd tömegével kerültek ott utcára és azt a körzetet a politika és a gazdaság is 'leírta'... s így esetleg családjával elköltözni sem szándékozó emberek jóval nehezebben találják meg a helyüket ebben a szar új világban.

A fiatalok többsége nem retten meg attól sem, hogy külföldre menjen. Az idősebb korosztály nem ilyen kezdeményező... nagy részük már megállapodott ember. olyanok, akik nem vihetik esetleg magukkal az egész családot.

Kicsit elkalandoztál... de majd ebéd után reagálok rájuk részletesen.