Keresés

Beírtam tegnap a választ, de elszállt, aztán nem tudtam már újraírni.

Hát vazz, ebből így nem tudom kihozni mégse a szokásos tanítást. :D Az azért érdekes, hogy ez is az interneten indult, és fejeződött is be. Na mindegy.

Ne irigyeld a mai fiatalokat, nem lehet könnyű beleszületni a Mátrixba, és nem TUDNI pontosan, hogy mi a problem, csak érezni, hogy valami nem stimmel. Már a mi korszakunk is mennyi új betegséget generált, és ez generációnként csak durvul, egyre többféleképpen lehet kireccsenni.

Milyen divatos szakmára gondolsz, Stylist? :D Vagy média manager? :D Nincs szerintem egy szakma se, ami jó is és biztos is, és ne volna vérre menő aljas könyöklés/taposás és bicskanyitogató protekció, és egyéb agybaszó igazságtalanságok. Mindenkinek inog a széke folyamatosan, és ezzel együtt kell tudni élni. Össze kell haverkodni a bizonytalansággal. (Jó, hogy ezt én mondom, nekem ugyanúgy nem megy.)

És azt is gondolom, hogy mindenkinek van keresztje. Nem érdemes irigyelni senkit, mert nem tudhatod, hogy mi van a másik oldalon. A csajt lehet, hogy körberajongják, de ha hülye, akkor mostanra már valszeg jól át lett verve párszor, és nem mer belevágni semmibe. Lehet, hogy összejött a hatból már négy gyerek, aztán elváltak, és most így sokkal nehezebben talál újat. Bármi lehet...

A múltban való tépelődést meg én úgy oldom meg többnyire, hogy oké, volt, amit lehetettvolna finoman szólva is ügyesebben csinálni. De tudtam volna az akkori eszemmel tényleg? NEM! Úgyhogy ennyi.

Miért nem felejtem el? Nos, kicsit hülyén fog hangzani, de igazándiból az életkörülményeim hozzák ezt elő belőlem. Olyan helyzetbe kerültem, hogy óhatatlanul is megfordul a fejemben, hogy mennyire értéktelen vagyok, hisz nem kapkodnak utánam a munkaerő piacon, nem vagyok kelendő a másik nemnél... stb.

Ilyenkor jut eszembe az, hogy a leányzónak most biztos menő állása van, macsó pasik dongják körül...

Én már nem vagyok huszonéves, ő meg még fiatal. És ehhez hasonlók.

De ha nem ő jutna közvetlenül folyton az eszembe a saját kis nyomorom kapcsán, akkor az ő korosztálya. azok a fiatalok, akik már ebbe az 'új' világba nőttek fel és lehetőségük van a gimnázium után egy most menő szakmát választani (én meg hiába tanultam ki két szakmát is, egyikkel sem érek semmit. A manapság jól fizető és viszonylag biztosnak mondható melók tőlem távol állnak meg meló mellett nem is tudtam kitanulni egy ilyen divatszakmát... és amúgy sem biztos, hogy ilyen idősen el tudnék helyezkedni, hiszen előbb fognak felvenni egy fiatalt... pláne ha még jobban is néz ki.)

Szóval ha már erre a mostani generációra gondolok, óhatatlanul is beugrik a leányzó, hisz ő is ebbe tartozik.

Úgyhogy tök mindegy miből, de szinte mindig ennél kötök ki.

Nem beszélünk már évek óta. Talán már el is felejtett, vagy legalábbis nem emlékszik rám szívesen. De ez nem is érdekel engem.

Igen... azt hiszem, az elbaszott idő is fáj. Nem csak az a közel másfél év... hanem úgy összességében az elvesztegetett ifjúságom fáj. (Annak voltak okai, miért gubóztam be úgy, hogy lényegében a legjobb éveimet magányban vagy csak nagy ritkán töltöttem egy-két ember társaságában.)

fb -on? Isten ments! Már csak az kéne, hogy ott is legyen, ami emlékeztet rá.

Tuti, hogy fent van valahol, de direkt nem keresek rá.

Ki lehet hámozni persze, nekem virít a dolog. (Mondjuk kicsit beakadt nálam a lemez...) De mielőtt mélyelemeznék, meg elmondanám, milyen tanulság van még szerintem, még egy fontos kérdés.

Miért nem felejted el a fenébe? Ha ráadásul tudod, hogy nem kéne már foglalkozni vele, miért anyázod még mindig? Vannak utólövések is? Fenyegetőzik azóta, vagy kísért, mint valami zombi szellem, amerre jársz, rádveti magát egyből, és köpköd? Ha nem százas, simán el tudom képzelni. Vagy csak az elbaszott idő miatt? Vagy csak a vége miatt? Facebookon össze vagytok jelölve? Ha igen, ki jelölt be kit? Ha nem, akkor azért mert valamelyikőtök nincs fent, vagy mindketten fent vagytok, csak a bugos viszony miatt?