Keresés

Fotó: Zih Zsolt

Kívülről vagy belülről...
Az Ivanovot 1995-96-ban két színház játszotta. Az egyikben Cs. Gy. Ivanovja sebzett oroszlánként rohangált föl-alá, időnként heves zokogás rázta a közönségnek hátat fordított vállait, rejtőzködő tekintete jelezte életének csődjét.
A Pesti Színház Ivanovja, Szervét Tibor visszafogott, "belülről őrlődő" szövegmondásával nem szenvelgett az önsajnálatban, de árasztotta magából a meghasonlottságot, a kiégettséggel járó izzó szenvedést, amelyet roppant önuralommal viselt el. Őszinte csodálkozással kereste a választ, miért vált ilyen szűkké, értelmetlenné a világ és ezzel semmit érővé saját létezése.
Ugyanakkor érzékeltetni tudta ifjúkori jelentékenységét és vonzerejét is, amely a fiatal lányt megragadta: lángoló ívben fonódott össze a tekintetük. Valódi konfliktusokat és valódi kapcsolatokat mutatott fel a színpadon.
"Szervét Tibor jelentős és hiteles Ivanov. Sikerül neki, ami e szerep megoldásának kulcsa: jelenlétének intenzív belső feszültségével hatni."
(A kritikák alapján.)

Wow, hollywoodi meghívás... ki tudna ennek ellenállni?

Az origo cikkírója azért mindenképpen dicséretet érdemel, mert a 4 külföldi tippje mellé 3 magyar jelöltet is felsorolt – és SzT-t sem hagyta ki :). Az viszont jellemző a felfogásukra, hogy SzT-ről írva a látszólag igazságos mondatkezdés után még mindig azt szajkózzák, amit hat éve srófolt az RTL.

A cikkíró nyugodtan hivatkozhatott volna Szervét Tibor egyénien, emlékezetesen remekbeszabott színházi alakításaira is.

Az is furcsa, hogy a cikkíró által összeválogatott több kép a gonoszságot kívülről, mint egy maszkot mutatja, - ez bizony elég alacsony mérce a castinghoz.

Nagyon is elképzelhető, hogy SzT a gonosz figuráját is élőn, mélyről, belülről mutatná meg, gondoljunk csak például az Apacsok félelmetesen kegyetlen tartótisztjére.

Éppen ezért én félteném is őt egy ilyen szereptől.