Köszönöm Ametiszt, én is szorítok neked! Persze, hogy a szeretethiányos állapot ront a betegségeden. Hiszen még jobban egyedül, elhagyatva érzed magad és a betegségeddel is egyedül maradsz. Valamilyen szinten én is egyedül vagyok ezzel, mert a párom imád, de nem érti, nem fogadja el ezt betegségnek, viszont ahol tud segít és leveszi a terhet a vállamról (pl. főz). Segített orvost keresni, tényleg ennél sokkal többet nem tud tenni. Látom, hogy bántja, zavarja, hogy ilyen vagyok és igazán nem érti az okát. De itt van mellettem és naponta biztosít a szeretetéről. Ezt most nem azért írtam le, hogy fájdítsam a szíved, hanem hogy MÉG ÍGY IS K... NEHÉZ! És én sem javulok. Hát még e nélkül!! Neked még erősebbnek kell lenned, hogy kibírd.
Itt van ez a gyerek téma nálam, szörnyű ezt leírni, de azért szülöm meg mert a párom szeretné és nagyon vágyik rá, én simán lemondanék róla, annyira félek az egésztől. És ráadásul úgy érzem, hogy amióta tudom, hogy terhes vagyok kezdek átmenni a sima depresszióba és elmaradtak a felhangolt fázisaim, hiába vártam. Persze tele vagyok anyagi gondokkal is, folyamatosan. Ez még + egy hatalmas teher. Szóval, úgy érzem lassan kiszorulok ebből a topikból, mert már lehet, hogy nem vagyok md-s, csak d-s (:)), egyre jobban csúszom lejjebb. :(
Szóval, visszatérve rád Ametiszt, egyet értek Kangával, én lehet, hogy tovább lépnék. Persze tudom hogy ez nem egyszerű. Ha úgy érzed szeret még és amúgy támogat, csak a szex-szel van gond, akkor vele van vm., de ha nem érzed a fentieket, akkor ez már jobb nem lesz valószínűleg, és akkor meg csak a saját életet rontod tovább. üdv neked,
nektek! |