Keresés

Részletes keresés

cyanne Creative Commons License 2012-01-26 15:07:59 24484

azért nem kíván most, mert látott depressziósan, jól értem?

andee80 Creative Commons License 2012-01-26 09:20:31 24479

Szia!

 

Én is így vagyok vele, jó ide járni, olvasgatni is.

Látod, az én helyzetem meg pont a fordítottja, én nem akartam gyereket, ellenben a párom nagyon és mivel becsúszott, korban pont jókor, a párom meg repdes tőle ezért meg sem fordulhatott a fejemben (komolyabban) hogy elvetetem. Bűntudatom is van, mert tudom hogy hány nő mit nem adna azért az állapotért amiben én vagyok, és mit meg nem tesznek érte, a lombiktól elkezdve..., én meg nem tudok neki örülni. De csak a mély napjaimban, amikor jobban vagyok máshogy állok ehhez is. Viszont pont ezért nem akartam még gyereket, előbb én is szerettem volna stabilizálni magam, de hát nem sikerült. Bíztam(om) abban, hogy a terhességi hormonok majd javítanak az állapotomon, de eddig még ez sem történt meg, gyakorlatilag nem is érzem a terhességet még így a 11. hétben, lehet, hogy csak a 2. trimeszterben történik valami javulás. Viszont olvasom, hogy maga a terh. is okoz hangulatváltozásokat, úgyhogy lehet, hogy ez még most inkább rátesz az amúgy is sz*rra.

 

Én el tudom képzelni amit a férjed mond, nálunk pl. a szüleim esetében volt hasonló probléma. Nekem még a párom bírja, sőt amikor egyszer én is befeküdtem 2 hétre minden baja volt nélkülem és szépen jött minden nap látogatni és azt sem tudta hogyan hozzon ki onnan, hiszen nem is ért sajnos semmit a dolog. Pszichoterápiának éppen nem nevezném amit ott kaptam, csak egész nap szétuntam a fejem odabent és a világ összes rejtvényét megfejtettem és magazinját kiolvastam, mellette meg szétparáztam az agyam, hogy most 2 hétig nem dolgozom és mi lesz a számláimmal, utána elég volt egyenesbe hozni magam és term. a gyógyszert sem sikerült beállítani, hiszen a 2 hétből pont a 10 napos jó periódusomban voltam bent, na erről ennyit. Szóval szerencsére a kapcsolatunkat nem viselte meg, inkább az ismerősök megbélyegzése bántott (idegbeteg?), de most már ez sem annyira érdekel, akkor nagyon fájt. De nekem is folyamatosan benne van a levegőben, hogy meddig bírja még a párom mellettem amikor én sem bírom magamat...

 

Na, most ennyi, bocsánat a litániáért, és hogy kicsit össze-vissza, de sietek, mennem kell dolgozni.

 

Senkifalvi: Köszönöm, ismerem az oldalt, szoktam ott is olvasgatni, de majd jobban belemélyedek. Igazad van, ugyanezek az aggodalmaim, csak kérdésem, hogy mit csináljon akkor az a kismama, aki ennyire depressziós, a citromfű sz*rt sem ér, a tea meg főleg, kaparjam a falat, amig meg nem szülök? És aztán mi lesz? Érted...

A hozzászólás:
Ametiszt12 Creative Commons License 2012-01-25 19:33:30 24474

Sziasztok!

 

Ez most kicsit morbidul hangzik talán,de mégis valahol "jól esik tudni",hogy nem vagyok egyedül,és mások is boldogulnak azért valahogy ezzel a fránya betegséggel.Mi a férjemmel 4 éve szerettünk volna gyereket.Ezért én lassan leálltam a gyógyszereimről,még a pajzsmirigyre valóról is.Nagyon nehezen sikerült leállni,és csak 3 hónapig bírtam gyógyszer nélkül.A baba nem jött össze,utólag kiderült azért,mert nem szedtem a pajzsmirigyre a gyógyszeremet,és a nagy stressz miatt sem.Na meg a 3 hónap is kevés volt hozzá.Iszonyú érzés volt a negatív teszteket látni.Aztán meg valahogy fel kellett dolgoznom ezt az egész kudarcot,és azt a tényt,hogy a férjem eleinte segített nekem,de aztán valamiért már nem.Magamra maradtam az egésszel.Be kellett feküdnöm kórházba 3 éve tavasszal.Pszichoterápián voltam 3 hónapig,csak hétvégén jöhettem haza.Úgy érzem,még most sem tudtam feldolgozni.Jó pár évvel később mondta csak meg a férjem,hogy neki nagyon rossz volt azt látni,hogy csak fekszem,és ezért nincsen szerinte kedve hozzám az ágyban.Ezt nehezen tudom elhinni.Szerintetek van ilyen?Mindenkinek jobbulást kívánok!

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!