Az internetnek 'köszönhető' a magány egy más fajta formája... amikor az ember a virtuális térben tartja csak a kapcsolatot olyan emberekkel is, akik amúgy nem a világ vagy az ország túlfelén élnek.
De ugyanakkor össze is hozhat embereket... tehát nem jelenteném ki, hogy egyértelműen rossz dolog.
De az egész társadalom alakult át... a technikai fejlődésnek is köszönhetően. Olyan talmi dolgok kötik le az embert (pl.: virtuális öldöklés PC -s játékokon), amik egyrészt lelki deformálódást is okozhatnák, másrészt függőséget is előidézhet és ennek egyik következménye lehet, hogy az illető huzamosabb időre a gépe előtt ragad... nem érintkezik az emberekkel, csak a virtuális térben.
Ugyanakkor a gazdaság, a világpolitika, vagy szűkebb környzeted dolgai is kihatással vannak arra, hogy mennyire gubózódsz be esetleg.
Egy olyan korban, amikor az számít, mire viszed az életben... és az határozza meg a társadalmi státuszodat, hogy mid van... vagy hogy a ranglétra mely fokára jutsz el... ez behatárolja egyrészt azt is, hogy kikkel, milyen emberekkel és hogyan tudsz érintkezni (verbálisan is)... másrészt pedig az egzisztenciádért, kicsit túlozva az életben maradásért, azért, hogy legyen munkád, küzdened kell... nem ritkán úgy hozza a sors, hogy a kollégáiddal szemben tipornod kell... összeugrasztanak az élethelyzetek, a kapcsolatok rovására megy ez a fene nagy tiprás. Munkahelyi stressz, szarkavarás... az ember ezek után már csak a nyugalomra vágyik. Nem ritkán érezheti úgy az ember, hogy nem bízhat meg senkiben, mert a mosoly, baráti szó mögött is lehet áskálódás, szemfényvesztés.
Az interneten meg könnyebb egy hasonló közösséghez csatlakozni... eldumálni... világot megváltani szavakban... de ez nem pótolja a való érintkezést. |
