:-D
Szóval akkor nem tetszik a zeném. Van ez így... nem esek ettől kétségbe.
Egy biztos ezek után: nem neked csinálom (ezek szerint) a zenéimet. Nem tudom, mennyit hallgattál meg a felrakott 35 -ből (jóval több van egyébként). Nos, ha csak az első néhányat, akkor azok éppen az új (tervbe vett) albumhoz készültek, ami az én kis tyúkszaros életem állomásait igyekszik majd néhány dalocskába önteni... és a halál témájára, az életem céltalanságára, értelmetlenségére koncentrál... de talán észrevetted, vicceskedő (nem feltétlenül jelenti, hogy valóban vicces is) stílusban, kellő önkritikával és öngúnnyal.
A számaimat azért csinálom, mert egyrészt így vezetem le a feszültséget (szövegeket írok... de a puszta szövegnél kicsivel több a zene... még ha ez éppenséggel nem is a rádióból hallható popzene... nem slágeres... nem is törekszik a könnyű befogadhatóságra.)
Tehát a dalok a saját 'szórakoztatásomra' készültek... és eddig csak pár beavatottal osztottam meg (többek között másik hangmérnökkel is kíváncsiságból. Azt mondta egyébként, hogy a szöveg nem hétköznapi, a zene nem az ő stílusa, de a megvalósítás -ahhoz mérten, hogy itthon csináltam őket és nem nagy stúdióban- jó.)
Nagyjából 1 éve raktam fel a soundcloud -ra (nem sokkal előtte csináltam egy myspace oldalt is, de oda csak 10 számot tudtam feltölteni.) Az hallgatja meg, aki akarja. Ingyen és bérmentve. Nem akarok ebből pénzt szerezni (nem is tudnék, mert nálam jóval populárisabb és profibb produkciók is legfeljebb pár ezer példányban fogynak. Mivel egyedül csinálok mindent, így koncertekről sem lehetne szó, amivel esetleg némi pénzt is termelnék.)
Akik idáig hallották az ismerőseim, barátaim közül, azok mosolyogtak a szövegeken és a zene nagy része is tetszett nekik. Talán mert ahhoz, hogy ezt értékelni tudják, pont a rádiók által nyomatott tinglitangliktól elvonatkoztatva az önkifejeződés egyik megvalósulását hallották a számaimban és a társadalomkritikus szövegekkel esetleg egyetértettek. Persze vannak, akik a 'te szeretsz és én szeretlek' tipusú 'sokatmondáshoz' szoktak... fülbemászó dallamokra.
Nos, a punk zenét is szerették... és nem azért, mert dallamos... vagy ha dallamos is, nem a változatossága miatt. A ritmusa, mondandója, az általa megélhető közösségi élmények miatt.
Talán meglepő, de énekelni (állítólag) tudok. Ezt a szolfézs tanárom mondta :-D Nos, az énektudásom biztos, hogy nem ezekből a dalokból ismerhető meg. (Mivel mindent én csinálok -hangfelvétel-, így nem instruál senki, hogy mit hogyan énekeljek. A dalok szövegéhez szerintem a 'szép' ének nem is illene igazán. Ezeket már már recsitálva 'éneklem' -mondom-. A másik, hogy egyébként baromira zavaró saját magadat visszahallani feléneklés közben a fülhallgatóban :-D) |
