Keresés

Sajnos néha ezt érzem Én is , ezért külön lelki ismeret furdalásom van!Nagyon nehéz elfogadnom ,hogy Édesanyámnak ilyen betegsége van! Sokszor tehetetlennek érzem magam, és arra gondolok milyen jó anya volt, gondoskodó, és ezt igyekszem meghálálni, de akkor még akkor is igazság az igazság , be merem vallani, hogy nehéz megszokni és türelmetlen vagyok ! Azrért van ennél még rosszabb betegség is ,ami hamar el viszi a szeretteinket, reméllem ez az állapot még sokáig tart és lesz időm megszokni , a változásokat!

Én inkább azt mondom: türelem, türelem és ezerszer is türelem :( Amikor már csak ritka pillanataiban emlékeztet a beteg régi önmagára, a szeretet olykor elfelejtődik, még ha ezt nem is mindenki vallja be (még magának sem) Mi már egy combnyaktörésen is túl vagyunk. A járókeretnek pedig akkor van csak értelme, ha a beteg fel is tudja fogni mire való is az. Szóval így a pelenkázási időszakban, sajgó háttal és derékkal, szétázott kezekkel a sok mosástól az ember már csak a kötelességét végzi. Nem tudom a ti betegetekkel lehet-e még beszélgetni. Amikor már az is elmarad...hát nem könnyű.