...és milyen támadhatatlan érv a lustaság...
hogy én kiskoromban mennyire nem szerettem a fa vásárlása, beállítása körüli hajcihőt
többször nekem kellett hazacipelnem a piacról, és akkor még nem tekerték össze, úgy kellett a közepénél fogni, és nagyon szúrt az a nyavalyás...
és soha nem volt jó, amit én vettem, de az sem, amit apám vett...
és soha nem volt elég szimmetrikus, sűrű, szép tetejű
és aztán vízkereszt után tele volt a lakótelep ablakból kidobált, lifegő szaloncukorpapírokkal teli pucér fenyőfákkal
én erre lusta vagyok, nem akarok a hidegben még a fa után is rohangászni, itthon takarítani utána, kitalálni, mit csináljak az elszáradt fával
ráadásul ugye férjjel képtelenek voltunk megegyezni abban, milyen fenyőfát is vegyünk :-)) |