Keresés

Azért itt pár dolgot pontosítsunk:

A spanyol gyarmatosítás - mint arrogáns és kegyetlen. Nem tudom, hogy mennyire gondolkodtál el azon, hogy a volt spanyol és portugál gyarmatok területeinek jelentős részén máig az indián társadalom van többségben, miközben az észak-amerikai területen az angol-amerikai fehér úthenger keresztül ment, ledarálva mindent, ami indián...

Ebből az aspektusból érdemes lenne megnézned, hogy a közép- és délamerikai indián kultúrák hogyan épültek egymásra: a vezető réteg kivégezte az előző vezetőréteget és az alsóbb rétegek éltek tovább és hódoltak a régi-új uraknak és isteneknek.

Kolombusz, mint az arrogancia és kegyetlenség szimbóluma - aki ezt mondja, az nem olvasta el Kolombusz naplóját. Pedig magyarul is elérhető. Kolombusz a Karib-térségben találkozott az indiánokkal és azt mondta róluk, hogy naív, jó lelkek, akiket Krisztus örömére meg lehet téríteni békességgel és egyébként meg tök előnyös üzleteket lehet velük kötni - üveggyöngyért aranyat lehet tölük kapni. Azaz, jellegzetesen reneszánsz kalmárszellem és nem a hódító volt Kolombusz.

Kolombusz soha a büdös életben nem volt Hispaniola kormányzója. Akire te gondolhatsz az Diego de Colón, Kolombusz fia. Illetve itt talán még jelentősebb a másik korai kormányzó, Ovando szerepe. Valóban, az 1500-as évek elején az arany iránti lázban, illetve a földosztás iránti vágyban Hispaniola szigetén lévő indiánokkal kegyetlenül bántak az ottélő spanyolok - pár százan voltak összessen, köztük volt maga Hernán Cortés is, a későbbi hódító. Emiatt is lázadt fel Hatuey törzsfő és menekült át Kubára, illetve ehhez kapcsolható majd Kuba meghódítása is. De már az 1510-es évek elején elkezdtek foglalkozni az indiánok státuszával és később az 1540-es években törvényekkel szabályozták Spanyolországban az indiánokkal való bánásmódot. A vita alapban arról szólt, hogy a korabeli keresztény Európa elvei alapján ők született rabszolgák (Arisztotelészre hivatkozva), vagy szabad lelkek, akik szintén üdvözülhetnek. Az 1541-es Új Törvényeket követően hivatalosan ők a spanyol korona alattvalói lettek. (azért ez is árnyalja picit azt a képet, hogy a kegyetlen és barbár hódító spanyolok - az angolszászoknak köszönhető fekete legenda sajnos még mindig fertőz sok embert...)

A népfogyatkozás az összes karib-tengeri szigeten megfigyelhető - a XVI. század végére majdnem mindegyik spanyol kézen lévő nagy sziget - Hispaniola, Kuba, Jamaika (akkor még spanyoloké volt) stb. majdnem elnéptelenedett. (Magyarországú méretű szigeten tokkal-vonóval pár ezren éltek) Ennek több oka volt - a kevés spanyol aki volt a karriert és vagyont ígérő kontinensre ment, ahol az alkirályságok központjai voltak. Fekete rabszolga még alig volt. Az indiánokat meg valójában a járványok vitték el - nem alakult ki az immunitás, ami meg a fehérek között már megvolt évezredek óta.

Egyébként visszafelé is hatottak a dolgok - az Amerikából importált szifilisz betegség, felerősítette az Európában is feltehetően létező, de kevésbé virulens verziót, olyan járványokat "szabadított" Európára, ami pl. nyomon követhető az öltözködés átalakulásában: a reneszánsz mély dekoltázsa eltűnik a késői reneszánsz és barokk spanyol gallérja alatt. Ez sem bigottságból volt- csúnya társadalmi elismertségre számíthatott egy korabeli bögyös fruska, ha két melle között otromba szifiliszes jegyek ficeregtek és ezt ország-világ láthatta...

Én is azt mondom, sokkal összetettebb a felfedezések kora, hogy a fekete legendák alapján ítéld meg... :)

Csak érdekességképpen:

A Kristóf nevet a középkori kalligráfiában sokszor sajátos szimbólummal írták le:

Cristoferens helyett Xpoferens

Cristoforo helyett Xpoforo

Cristóbal helyett Xpoval

Cristóvam helyett Xpovam.

Ennek az a magyarázata, hogy a középkori kódexekben az XP az a Krisztus-szó rövidítése volt, mégpedig az ógörög Khrisztosz első két betűje alapján.

Bontsuk le az urbán legendet erről az állításról.

Genetikailag is bizonyított, alapvető népesség pusztulást betegségek okozták. Az eurázsiai népesség több ezer év óta együtt él állataival, is olyan betegségek ellen váltak immunisság, amelyekre az amerikai őslakosság nem készülhetett fel. A megvizsgált korábbi temetkezések, és a túl élő lakosság között egy irgalmatlan genetikai szelektáció hajtódott végre, és ez csomó betegség számlájára írható. Nem állíthatod, hogy a a hódítók. már akkor felismerték az egyes genetikai markereket, és ennek alapján öltek. A felfedezők, hóditók magukkal vitték állataikat, sőt akaratlanul ment velük más is.

De pl a malária, ami ma is évente vagy 50000 halálos áldozatot követel latinamerikában, afrikai rabszolgák hozománya.

Van egy másik kulturális aspektus is. A kőkorszaki, részben rézkorszaki kulturák, akkor ismerték fel technikai-ismereti lemaradásukat. Volt olyan hely, ahol a lakosok inkább a kihalást választották. Ilyen még nem is régen is előfordult. Egy kis népcsoport, a brazil őserdöben a találkozás után neki fogott nem gyereket nevelni.

Az őrületes ember pusztulás inkább erre a kettőre fogható, mert a hóditók nagyon kevesen voltak.

A harmadik, mindezt Kolumbuszra fogni, vagy a spanyolokra is nevetségesnek tünik számomra. A közjogilag már jódarabja létező USA 1925-ben adott csak állampolgárságot indiánjaiknak. A brit dominium, Délafrika, pl még 1930-ban is vadászjegyen ingyen engedélyezte a bushmanok kilövését bárkinek. Tudod az oroszlánért fizetni kellett. A világ már csak ilyen volt.

Egyébként nem akarom mentegetni se Kolumbuszt, se a spanyolokat, csak szerintem nem lógtak ki az akkori világ felfogásából. Vagy mondjuk, mi történt abban az időben a magyar történelemben. Javában folyik a török háború. Kisebb nagyobb szünetekkel. Na az milyen volt?

A Kristóf keresztnév egy beszélő név különben.

Eredetije az ógörög Khrisztofórosz, ami azt jelenti, hogy Krisztus-hordozó.

További ismertebb változatai a latin Christoferens, az angol Christofer, az olasz Cristoforo, a spanyol Cristóbal, az archaikus portugál Cristóvam és a mai portugál Cristóvao (ez utóbbinál egy kis hullámjel az a-n).

Egy nagyon régi keresztény legenda szerint (Szent) Kristóf egy óriás volt, aki a vállára vette Jézust és átvitte a tengeren.

Namost, ha ezt vesszük, teljesen találó Kolombuszra, hiszen végső soron ő is átvitte Krisztust (azaz a kereszténységet) a tengeren (azaz az Atlanti-óceánon) át Amerikába.

Igaz, hogy Amerika őslakosságának maradéka nem igazán van elájulva ettől az értelmezéstől, az európaiakkal és a fehér amerikaiakkal  ellentétben ők inkább a Kristóf jellemének negatív vonásait, sötét oldalát emelik ki.

Számukra ugyanis Kolumbusz a kegyetlen és arrogáns európai gyarmatosítás szimbóluma, aranyhajhász tömeggyilkos, aki az arany utáni vágytól és vallási fanatizmustól vezérelve pusztítja a kultúrájukat, ill. fizikailag ők magukat is.

Szemére vetik Kolumbusznak, hogy Hispaniola kormányzójaként teljesen a szabadjára engedte vad, kegyetlen spanyoljait, akik aztán hamarosan erőszakoskodni kezdtek az őslakókkal, sőt az ellenszegülők ellen kegyetlen irtóhadjáraatot indítottak.

Sokat mondó tény, hogy Hispaniola szigetének őslakossága, amelynek 1492 előtti lélekszámát általában 100-300 ezer főre becsülik a történészek, lényegében már Kolumbusz kormányzósága alatt kipusztult. Illetve néhány ezerre csökkent, de állítólag 1515 környékére ezek is teljesen kipusztultak.

Szóval Kolumbusz történetében semmi sem tisztán fekete vagy fehér, a dolgok jóval összetettebbek ennél.