|
|
 |
ZsuR
2012-01-01 02:27:30
|
219
|
En is igy erzem. Valami mas oka kell legyen, mint a karacsonyi vasarlasi orulet a mallkokban.
Annyi mas megoldas van manapsag, hogy hogyan lepjuk meg ajandekkal azokat akiket szeretunk.
Azt hiszem a negativizmus az ami zavar engem. Ott az unnep - vannak rossz emlekek vele kapcsoldatban, es nem a viselkedest valtoztatjuk meg, hanem az unnepet kialtjuk ki rossznak. Pedig unnepelni jo... szeretni boldognak lenni, oromert sokat lehet dolgozni panaszkodas nelkul. Itt a gond... merjunk valtoztatni a szokasokon, a hozzaallason, meglatni, miert erdemes egy boldog karacsony... szuletesnap, ujev... |
|
A hozzászólás:
 |
Bubo.Bubo.
2012-01-01 01:15:32
|
218
|
irigylem azokat, akiknek volt rendes karácsonyuk gyerekkorukban, volt rendes gyerekkoruk...
azt hiszem, akinek baja van a karácsonnyal, annak elsősorban magával, másodsorban a családjával van baja...
most, hogy írod, jut eszembe, hogy nálunk borleves sem volt, de nem emlékszem, hogy mi volt, de valamit biztosan ettünk :-))
süteményt biztosan, mert az mindig volt, sok is, de egyéb ételre nem emlékszem (töltöttkáposzta valószínűleg volt, nagy mennyiségben)
egy jó karácsonyi emlékem van, a Süsü a sárkány mese, amit rendszeresen karácsonykor adtak a tévében... |
|
Előzmény:
 |
ZsuR
2012-01-01 01:01:26
|
215
|
Tradiciok... engem a tarsadalmiak nem igazan erdekelnek, inkabb a csaladiak...
Azok, amikkel felnottem. Volt amiket tovabb tudtam vinni az eletemben, volt amibol emlek lett. Amikor ferjehez mentem ferjemnek tetszettek ahogy unnepeltunk, igy maradt, legalabbis nagy resze. Aztan mi is adtunk hozza, igy kialakult a sajat unneplesi szokasunk, ami ma mar tradicionak szamit.
A mi karacsonyi tradicionkban ott a borleves, a rantott hal, a zelleres krumpli salata, a beigli es a zserbo... ezzel nottem fel. A gyerekeim is.
A karacsonyfat 24-en diszitettuk, ez volt a szokas. Ezt kovettuk amig ide nem koltoztunk, itt atvettem az itteni szokast - csaladi szokasunkka valt... beleepult a meglevo tradicioba...
Az ajandkozas is bele tartozik. Mivel a szeretet oszinte volt a csaladunkban, soha nem okozott nekem gondot, hogy unnepeljek. Az ajandekok... voltak jok, voltak kevesbe jok, voltak hihetetlenul jok! :)) Igazibol nem kellett ahhoz, hogy a szeretetet erezzuk... de voltak. NEm hataroztak meg a boldogsagot, nem lettem lelki serult, ha nem azt a konyvet kaptam amit szerettem volna (nem is tudom, volt-e ilyen).
Csinaltuk mi is az ajandekozast evekig teljes gozzel... jo latni az oromot a kepeken...
Csinaltuk a nem ajandekozast is. Kevesbe jo - nem is fogjuk tobbszor karacsonykor tenni, hacsak az anyagiak nem visznek ra. Igazabol az ajandek, hogy egyutt vagyunk. Ha nem talaljak el a kedvencemet, ha en nem talalom el a csalad kedvencet, nem tragedia...van amikor sikerul, van amikor nem annyira... a szeretetet nem ez hatarozza meg.
Fazisceruza kezd kibontakozni, kezdem erezni, hogy miert kell neki "mindenbol a legjobb" es miert durva... de ez igazan nem lelki segely szolgalat, igy csak elmegyek mellette... |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|