Most aztán nem belekönnyeztem a sorokba, hanem a könnyeimet nyeltem!
Annyira, de annyira tudom milyen gondolatok járnak most a fejedben, és hogy milyen hatalmas fájdalmad van. Azt is tudom, hogy mennyire üresnek érzel most mindent magad körül.
Én ugyan azt az elvet vallom, amit te is: egy élőlény élete felett nem rendelkezhetek, nem dönthetek. És sajnos az élet engem is rákényszerített az ellenkezőjére. Nekem is döntenem kellett, majd azon gondolkodtam, hogy jól döntöttem e, és nem volt e túl korán. Majd az állatorvosunk megnyugtatott, hogy minden tőlünk telhetőt megtettünk, és most már nem szenved.....
A történet szinte a tied, kis különbséggel, én a kutyám vesztettem el, te meg a cicád. Hallani sem akartam másikról! De véletlenek nincsenek, és a sors kis idő elteltével elém sodort egy ugyan olyan fajtájú 7 hetes kölyökkutyát. Nem akartam befogadni, csak gazdit keresni neki, de mondanom sem kell, hogy itt ragadt. Egy cseppet sem bánom! Sőt! Hamar beleszerettem, segített átvészelni azt a borzalmas időszakot, és ha el nem is tudja feledtetni az előző kutyám, de már nem fáj egy cseppet sem, inkább hálás vagyok a sorsnak, hogy 16 éven keresztül együtt lehettünk. Most itt pihen a kertünkben...
Én is hiszem, hogy a halál csak egy új kezdet, és egyszer mindnyájan együtt leszünk a szeretteinkkel -legyen az állat vagy ember- egy szebb és jobb világban!
Tiszta szívemből kívánom nektek, hogy minél hamarabb megnyugodjon a lelketek és enyhüljön a fájdalmatok! Nem akarlak befolyásolni, sem rábeszélni, de talán egy szerencsétlen, magára hagyott cica sokat segítene nektek is..... |
