Keresés

Köszönöm szépen.

Kedves Olvtárs!

Nagyon sajnálom ami történt, hihetetlenül aranyos doktornénije volt neki! Őszintén remélem és bízom abban, hogy az idő enyhülést tud majd hozni a fájdalmatokra, mert elfelejteni úgy sem fogjátok soha a ti cicátokat kis Filemont, az én cirmos kisbarátomat. 

Szabad Föld újság

(Szűcs Gábor)

A legszörnyűbbek a reggelek...

Csöng az óra – nem mozdul senki. Senki nem hozza a papucsom, senki nem rángatja a takaróm, s nem ugrik fel senki az ágyamra sem: hékás, nem hallod, gyerünk már! És senki nem türelmetlenkedik, míg nadrágot húzok, és senki nem rohangál szájában a pórázzal, hogy induljunk, mert lekéssük Mollit, Lénát meg a többieket, a barátokat és a megugatni szánt kutyaellenségeket.

Csöng az óra – kikapcsolom hát. Lemegyek a konyhába, ahol senki nem vár, és nem kell senkinek sem kenyeret kennem, hogy aztán falatonként nyújtsam neki, s csak a kisebbeket magamnak. És amikor elindulok, senkinek nem kell búcsúkekszet adnom; nemsokára jövök haza, addig légy jó, Simonka.

Mert Simonka, aki éppen hét éve, a Kutyaposta indulása óta vigyázza itt, a rovat tetején hétről hétre, hogy miről is folyik nálunk a szó, ma egy hete, hétéves korában meghalt. Operálhatatlan és az élettel összeegyeztethetetlen daganat volt a gyomrában.

Hogy mi lesz a kutyád halála után, azt hiszem, erre nem lehet felkészülni. Különösen nem, ha mindez váratlanul, két nap alatt történik, mint ahogy történt velünk. Hogy reggel elviszed a dokihoz, és délben üres pórázzal mész haza…

És akkor belátod, hogy a ház sem otthon többé, nélküle. Mert azt a kedvességet és azt a szeretetet, amit csak egy ilyen négylábú, szőrös gyerek képes nyújtani, senki mástól nem kaphatod meg.

Amikor három hónaposan hozzánk került, az első este – bár addig nagyon bátran viselkedett – pityeregni kezdett. Nálunk nem sír kutyagyerek, jelentettem ki, és az ágyamba vittem. Nem is sírt, soha többé. És azóta tart ez a reggeli szertartás, az általa kifejlesztett ébresztés, a morgással egybekötött takaró- és fülhúzogatás, a rám fekvés, a papucsozás – ami a legvacakabb, sötét és fagyos reggeleket is napsütésessé varázsolta.
Igen, a legszörnyűbbek a reggelek. Meg az esték. És ami köztük van…

Mongóliában, amikor egy kutya meghal, magasan a hegyekben temetik, hogy ember ne taposson a sírjára. A gazdája a fülébe súgja, hogy várja, hogy azt kívánja, a kutya következő életében emberként térjen majd vissza hozzá. És akkor a kutya lelke kiszabadul a körülöttünk lévő világba. Kiszabadul, hogy végigszáguldhasson a mezőkön, hogy élvezze a földet, a szelet, a folyókat, az esőt, a napot, és a lelke szabadon szárnyal, amíg csak készen nem áll az újjászületésre. Mások meg a kutyamennyországban reménykednek.

Nem vagyok mongol, nem kell Simonember. Nekem ő jó volt, ahogy volt. És aki még életében elhozta nekem a kutyamennyországot. Itt, ezen a földön.

Többé nem írok Filemonról, csak  neked küldök egy megemlékezést, mert éreztem az őszinte együttérzésedet.

Naplótöredék.

December 21. Szerda             Legutóbbi soraim még bizakodóak voltak……Azóta minden megváltozott.         Kis Filemon december 19-én este 18,15 perckor elment.

Elaltattuk. Elveim szerint én nem dönthetek mások élete fölött, de olyan leépülést láttam Filemonnál, hogy ezt a döntést meggyőződésemmel szemben is meg kellett hoznunk. Azon azért még mindig töprengek, hogy nem küldtük-e el előbb, vagy később ezt a kis drága lelket. Döntésünk igazolására, megnyugtatására Kusmiczki Judit doktornőtől, aki elaltatta a kis cicát, még aznap este kaptunk egy e-mailt. Idézem:

„ Kedves Miklós!

Még egyszer szeretném részvétemet kifejezni önöknek! Higgye el, mélyen átérzem fájdalmát!

Talán az egyetlen dolog, ami ilyenkor kicsit megnyugtathatja az ember lelkét, hogy Önök mindent megtettek a kis Filemonért, hogy meghosszabbítsák, és lehetőleg megszépítsék az életét. Azt hiszem, az ember akkor tudhatja meg mit is jelent az igazi, mély barátság, amikor közel enged magához egy ilyen érző lelkű lényt. Tudom ilyenkor nem vigasz, de Filemon most már egy nagyon szép helyen van, ahol már semmi sem fáj. Hiszek benne, hogy egyszer majd újra találkozunk velünk, és akkor már semmi nem választ el minket.

Végtelenül hálás vagyok a Sorsnak, hogy Önöket, kedves családját és Filemont megismerhettem! Az Önökhöz hasonló emberek tartják bennem a lelket, hogy érdemes csinálnom a munkámat. Remélem, legközelebb már egy kicsit vidámabb helyzetben találkozunk”.  

Barátsággal

Kusmiczki Judit

Másnap reggel elvittük a balatonmáriai telekre. Sosem szeretett autózni, mindig tele volt a kocsi miau!-val, most csend volt, de mi is hallgattunk, időnként nyeldesve a könnyeinket. Jó helyre került. Közúti- és turistaforgalomtól távol, a terület délkeleti sarkában, csendes helyen, egy tuja bokor lábánál pihen. De amíg ezt az utolsó kötelességünket teljesítettük, az nagyon szívszorító volt. 12,30-kor fektettük le végső nyughelyére. Azt mondják, mindenki addig él, amíg gondolnak rá. Filemon - ha fizikailag nem is – de sokáig velünk lesz. Nehéz nélküle. De tudom, és hiszem, kedvenc íróm Oscar Wilde A Boldog Herceg című meséjére hivatkozva azt mondom: biztos vagyok benne, hogy az Úr leküldte az egyik angyalát, hogy felvigye, és az ő paradicsomkertjében sétál 19.-e óta. Fent összeteszi a két kis fehér zoknis mellső lábát, és figyel bennünket, aztán majd mi is megyünk. Tarts ki Kis Filemon, egyszer remélem, együtt leszünk. Egymás mellé fekszünk, mint nem is olyan régen, és könyveket nézegetünk. Isten áldjon, és köszönök mindent, amit tőled kaptam hosszú éveken keresztül. Soha egy pillanatra el nem felejtelek. Ebben biztos lehetsz. Most december 21.-e 11 óra 30 perc van. Odakint hull a hó, az Úr fehér paplant terít kis Filemonunk nyughelyére.