Többé nem írok Filemonról, csak neked küldök egy megemlékezést, mert éreztem az őszinte együttérzésedet.
Naplótöredék.
December 21. Szerda Legutóbbi soraim még bizakodóak voltak……Azóta minden megváltozott. Kis Filemon december 19-én este 18,15 perckor elment.
Elaltattuk. Elveim szerint én nem dönthetek mások élete fölött, de olyan leépülést láttam Filemonnál, hogy ezt a döntést meggyőződésemmel szemben is meg kellett hoznunk. Azon azért még mindig töprengek, hogy nem küldtük-e el előbb, vagy később ezt a kis drága lelket. Döntésünk igazolására, megnyugtatására Kusmiczki Judit doktornőtől, aki elaltatta a kis cicát, még aznap este kaptunk egy e-mailt. Idézem:
„ Kedves Miklós!
Még egyszer szeretném részvétemet kifejezni önöknek! Higgye el, mélyen átérzem fájdalmát!
Talán az egyetlen dolog, ami ilyenkor kicsit megnyugtathatja az ember lelkét, hogy Önök mindent megtettek a kis Filemonért, hogy meghosszabbítsák, és lehetőleg megszépítsék az életét. Azt hiszem, az ember akkor tudhatja meg mit is jelent az igazi, mély barátság, amikor közel enged magához egy ilyen érző lelkű lényt. Tudom ilyenkor nem vigasz, de Filemon most már egy nagyon szép helyen van, ahol már semmi sem fáj. Hiszek benne, hogy egyszer majd újra találkozunk velünk, és akkor már semmi nem választ el minket.
Végtelenül hálás vagyok a Sorsnak, hogy Önöket, kedves családját és Filemont megismerhettem! Az Önökhöz hasonló emberek tartják bennem a lelket, hogy érdemes csinálnom a munkámat. Remélem, legközelebb már egy kicsit vidámabb helyzetben találkozunk”.
Barátsággal
Kusmiczki Judit
Másnap reggel elvittük a balatonmáriai telekre. Sosem szeretett autózni, mindig tele volt a kocsi miau!-val, most csend volt, de mi is hallgattunk, időnként nyeldesve a könnyeinket. Jó helyre került. Közúti- és turistaforgalomtól távol, a terület délkeleti sarkában, csendes helyen, egy tuja bokor lábánál pihen. De amíg ezt az utolsó kötelességünket teljesítettük, az nagyon szívszorító volt. 12,30-kor fektettük le végső nyughelyére. Azt mondják, mindenki addig él, amíg gondolnak rá. Filemon - ha fizikailag nem is – de sokáig velünk lesz. Nehéz nélküle. De tudom, és hiszem, kedvenc íróm Oscar Wilde A Boldog Herceg című meséjére hivatkozva azt mondom: biztos vagyok benne, hogy az Úr leküldte az egyik angyalát, hogy felvigye, és az ő paradicsomkertjében sétál 19.-e óta. Fent összeteszi a két kis fehér zoknis mellső lábát, és figyel bennünket, aztán majd mi is megyünk. Tarts ki Kis Filemon, egyszer remélem, együtt leszünk. Egymás mellé fekszünk, mint nem is olyan régen, és könyveket nézegetünk. Isten áldjon, és köszönök mindent, amit tőled kaptam hosszú éveken keresztül. Soha egy pillanatra el nem felejtelek. Ebben biztos lehetsz. Most december 21.-e 11 óra 30 perc van. Odakint hull a hó, az Úr fehér paplant terít kis Filemonunk nyughelyére.
|
