ötfelezős kolléga már részben válaszolt.
Próbáld megérteni, én nem a megapixelek tucatban mérhető számának keveslésével vitatkozom, hanem a következtetéseid, hogyismondjam udvariasan? - tudománytalanságával. Az az érzésem, hogy tolómérő működési elvét nem ismered, és szerintem a fogalmak használata körül is nagy slendriánságok akadnak.
A tolómérő ugyebár egy mechanikus mérőeszköz. A "felbontását" nem az esztergályos szeme határozza meg (bár kétségtelen, hogy a kettő között összefüggésnek kell lenni, hiszen felesleges olyan műszert alkotni, amit képtelenek vagyunk leolvasni) hanem a tolómérő kivitelezésének precizitása. Ennek vannak technikai és észszerűségi határai. A durva tolómérők 0,1mm körüli pontosságot ígérnek, az átlagosnak mondható jobbak azt, amit Te alapvetésnek vettél, de a jobbak a 0,02-os pontosságot is hozzák. Sőt, lehetne készíteni még pontosabbra is, éppen csak nincs értelme (nagyon nagy felületi pontosság, ráadásul a használati kopásból eredő pontatlanság nagyon hamar leamortizálná. 0,01 mm alatti tartományhoz ott a mikrométer, azok között akad 0,002 pontosságú is, és az ugyanúgy a finommechanika által létrehozott mérési mód, amiből nem következik, hogy a szem abban a tartományban "otthonosan mozogna". És nem véletlenül használom ezt az idézőjeles fogalmazást, mert az emberi látás, az sem nem analóg fényképészet, sem nem digitális. Ha jelölni akarod az észlelés határait, akkor pontosan kellene definiálnod, hogy miről beszélsz? Mert nem mindegy, hogy pontokról, vonalakról, egy vonalról, több vonalról, kontrasztról, színekről beszélsz-e? Az én gyakorlati tapasztalatom szerint, optikai segédeszközök nélkül, a legkisebb mérettartományt (ezredmm-ről beszélek) a fény felé fordított élvonalzó segítségével lehet észlelni. De ez annyit tesz, hogy a résen átszűrődő fényből egy gyakorlott szaki következtetni tud a rés méretére. És zárójelben, a tapintás is hihetetlen finomságokra képes, hiszen még egy polírozott felület közötti minőségkülönbséget is képes érzékelni az ujjbegy. Ettől függetlenül, ezek elég korlátos érzékelési módok, számolni nem tud vele az ember, csak összehasonlítani.
Hogy értsd: ha a te honlapbeli állításodból indulok ki, vagyis: " miliméterenként 20 pontot képes megkülönböztetni" - mármint az emberi szem. Könnyítsük a helyzetünket azzal, hogy a pontok között kellő kontraszt feltételezünk, sőt, legalább egy irányban legyen kiterjedése, legyen a pont inkább vonal. Szerinted, ha húzunk húsz darab vonalat egymás mellé (10fehér 10fekete) egy mm-en belül, azt Te szabad szemmel meg fogod tudni számolni? Vagy akár csak azt, hogy nem 20, hanem 18 vonal van? Nekem efelől erőteljes kétségeim vannak, de miután én a kétségeimmel is "beérem", mert annyira azért nem izgat a dolog, meghagyom neked a tesztet, ha van hozzá kedved.
De kipróbálhatod azt is, hogy az adott négyzetmm-es területre "felrajzolsz" 4 sakktáblát, vajon azt is meg tudod-e különböztetni a sima vonalaktól?
Én éppen 10 éve vettem az első digitális gépemet, az 4mpixeles volt, éppen megjelentek a 6mp-es tükörreflexesek (és már a spájzban volt az 1Ds, ha jól emlékszem 12Mp-lel...) Nem nehéz felidézni a korabeli analog/digi vitákat, akkor a tizenegynehányas-húszas értéket "követelték" az analóg-pártiak.
Ahogyan közelít a digitális technika, úgy duplázódnak az elvárások :)
De ezt csak a humor kedvéért írtam.
A többiről már csak Karácsony után... |
