Keresés

Mintegy 600-800 év alatt hatalmas ívű fejlődést futott be az ógörög világ.

Pl. míg Mükéné fénykorában a görögség becsült lélekszáma "mindössze" 1 millió volt, addig a klasszikus kor végére már kb. 3,5 millió.

Egyes régiókban, pl. Attika, Korinthia, Euboia és a szigetek már a túlnépesedés világos jelei mutatkoztak.

Ezt a népfölösleget vezette le egyrészt a gyarmatvárosok alapítása, később pedig a makedón hódításokat követő áttelepedés Keletre.

A perzsa háborúkhoz:

Azért valószínű, hogy ezek a háborúban győztes ógörögök sem voltak akkora hősök, mint amekkorának utólag beállították magukat.

Győzelmeiket a perzsa hadvezetés sorozatos balfaszságainak és a jószerencsének köszönhették.

A legnagyobb hatású görög győzelem egyébként nem is Marathonnál vagy Szalamisznál született, hanem a középiskolai tankönyvekben szinte meg sem említett boiótiiai Plataiánál, Kr.e. 479 augusztusában.

Itt 35-40 ezer főnyi görög nehézgyalogság a spártai Paunasziász király vezérletével egy domboldalról falanx alakzatban lezúdulva totál szarrá vert egy perzsa hadseregcsoportot.

Maga a perzsa hadvezér is holtan maradt a csatatéren, meg több tízezer - a görögök szerint kb. 100 ezer - perzsa katona.

Nagy Sándor győzelmeit leszámítva ez volt az ógörögök legnagyobb hatású katonai győzelme a perzsa birodalom felett.

Attol fuggetlenul,hogy Sparta volt a katonaallam,Athen is jelentos haderot allitott ki.Bar ez nem volt vakfegyelmu,de foleg a flotta szinte legyozehetetlen volt.Es mint emlitetted Athen rengeteg varost vont fennhatosaga ala,nagyobb volt a nepessege is.

Már előbb is voltak problémák.

A hellén világ természetesnek vette, hogy Spárta legyen a vezető a közös sereg élén a perzsák elleni harcban. Ez kiterjedt a flottára is, amiben alig volt spártai részvétel. A hajók zömét Athén adta, mivel nem sokkal azelőtt kezdtek neki az attikai ezüstbányák jövedelméből a flottaépítésnek.

Thermopülai után a spártaiak vissza akarták vonni a teljes haderőt a peloponnészoszi félsziget védelmére, így Athént védtelenül hagyták, amit a perzsák föl is perzseltek.

Miután a perzsa sereget 479-ben legyőzték, a spártaiak nem voltak hajlandóak támadólag folytatni a háborút, hiszen a heilótáiktól távol hosszasan nem harcolhattak. Így lett Athén a vezető erő, ami kezdetben a spártaiak beleegyezésével tevékenykedett. Azonban Athén egyre inkább maga alá gyűrte a kezdetben önként csatlakozott poliszokat, adót követelt tőlük, és gyakorlatilag birodalomként kezdett működni.

Elsősorban volt egy értékrend különbség. Athén egy nyitot válalkozó szellemű tengeri hatalom volt. Spárta pedig egy ódivatú zárkózott szárazföldi hatalom. A perzsa háborúk után nem sokkal Spártát romba döntötte egy földrengés, a helóták (államilag birtokolt rabszolgák) ebben lehetőséget láttak és fellázadtak és Spárta a szövetséges Athén segítségét kérte. Azonban megérkezve az athéni demokráciában nevelkedett hopliták megdöbbenve látták hogy a lázadók szintén hellének és az ő (athéniak szemében a demos) oldalukra akartak álni a spártaiakkal szemben. A spártaiak alig bírták hazatérésre bírni az athénieket akik azután felbontották a szövetséget és a spártaiak hagyományos ellenségével az argosiakkal szövetkeztek.

Persze ki tudja hogy ebből mi igaz. Az athéniek bármikor szívesen eladták rabszolgának a legyőzött görögöket és a legtöbb történetíró athéni származású volt. A Peloponészoszi háborúban a spártaiak a görög függetlenség megmentőjeként tetszelegtek az athéni zsarnoksággal szemben.