Keresés

Elsősorban volt egy értékrend különbség. Athén egy nyitot válalkozó szellemű tengeri hatalom volt. Spárta pedig egy ódivatú zárkózott szárazföldi hatalom. A perzsa háborúk után nem sokkal Spártát romba döntötte egy földrengés, a helóták (államilag birtokolt rabszolgák) ebben lehetőséget láttak és fellázadtak és Spárta a szövetséges Athén segítségét kérte. Azonban megérkezve az athéni demokráciában nevelkedett hopliták megdöbbenve látták hogy a lázadók szintén hellének és az ő (athéniak szemében a demos) oldalukra akartak álni a spártaiakkal szemben. A spártaiak alig bírták hazatérésre bírni az athénieket akik azután felbontották a szövetséget és a spártaiak hagyományos ellenségével az argosiakkal szövetkeztek.

Persze ki tudja hogy ebből mi igaz. Az athéniek bármikor szívesen eladták rabszolgának a legyőzött görögöket és a legtöbb történetíró athéni származású volt. A Peloponészoszi háborúban a spártaiak a görög függetlenség megmentőjeként tetszelegtek az athéni zsarnoksággal szemben. 

De tudtok ti arrol valamit,hogy mikor kezdodott a reivalizalas Athen es Sparta kozt?

Jó nagy téma :)

Nekem az a legfurább, hogy mennyire nem volt fontos nekik a hellenizmus. Ezzel nem azt akarom mondani hogy egyáltalán nem érdekelte őket, csupán azt hogy legalább olyan szívesen áltak össze barbárokkal más görög államok ellen, mint amennyire szerettek közösen kalózkodni. PL a szalamiszi "hős" Themisztoklesz később Artaxerxész Magnesiai kormányzójaként fejezte be pályafutását. Talán a legfontosabb összetartó erő az nem a nyelv vagy a vallás hanem az anya-város (metropolis) és a kolóniák közötti kereskedelmi kapcsolat volt.