Keresés

Igazán becsülendô, hogy a 'saját, vagy a mi fajtád-nk-ra' mutogatsz elsôre...:D

De bennem (vagy hun?!;-) mán felmerült, hogy ez a Bogár úr által is emlegetett isten-királysági aranykor csak legenda. Persze, biztosan voltak kivételek, amikoris tört-én-elmi pillanatokra valahun mintegy 'megállt az idô' a... szakralitásban-ben-n (akármilyen Ég-Föld kiegyensúlyozottságban - a kötélen;-).

De manapság inkább úgy nézem - és a mostani emberiség által leírt összes szó végülis mintha erre mutatna - hogy ebben a karmikus 'kozmikus kompjuterjátékban' itten az alaptónus mindíg is az elveszettségérzés volt, ebbül jön a vallás, de a düh, és a kétségbeesett élethajsza is...a csirihau, meg a befektetô (grrrrrrrrrrr), stb.

Ez a 'modell' arra is magyarázatot adna egyébként, hogy miképpen bukkannnak fel 'a semmibül'* új és új lények, állat és emberfajok, no és 'kultúrák' amelyek képesek pár száz év alatt eljutni az atombombáig pld. Hm?!?

Igazán csudálatos, hogy van a 'kilépésre' ('befelé'...;-) is lehetôség... Hajjh!

*Bevallom, hogy az evoluciós magyaráztokat kivétel nélkül mind erôltetettnek találom mára... A tudomány állásárul szólva egyébként meg elég csak a TUDAT - ról (nem) alkotott teóriáira pillantani; báaaaa;-)

Az 1941-ben a Cahiers du Sud szerkesztőségének szánt olvasói levél csak a világháborű után jelenhetett meg. Írónője, Simone Weil, akkor már halott volt. Ennek ellenére nem hagyhatjuk figyelmen kívül alábbi töredékeit, amelyet Czeslaw Milosz szíveskedett egyik esszéjébe iktatni. (A költészet tanúságtétele. Ford.: Pálfalvi Lajos)

„Véleményem szerint az elmúlt korszak írói felelősek korunk nyomorúságáért. Ezen nemcsak Franciaország vereségét értem. Korunk nyomorúsága sokkal távolabbra is elér. Az egész világot, azaz Európát, Amerikát és a többi földrészt is érinti, annak mértékében, mennyire engedtek a nyugati hatásnak."

„A huszadik század első felének legalapvetőbb jellemzője az érték fogalmának gyengülése és szinte teljes eltűnése. Ez egyike azon ritka jelenségeknek, amelyek, úgy látszik, valóban újdonságot jelentenek az emberi nem történetében. természetesen ez a jelenség olyan korokban is létezhetett, amelyek később feledésbe mentek, amint az a mi korunkkal is megtörténhet. Ez a jelenség különféle, az irodalomtól idegen területeken is, sőt minden téren megmutatkozott. megfigyelhetnénk az ipari termelésben, ahol a minőséget felváltotta a mennyiség; a munkások között, akikből kiveszett a minőségi munka megbecsülése; látható már az egyetemisták körében is, ahol az egyetemes kultúrát felváltották a diplomák. Sőt, már a tudomány sem rendelkezik az érték kritériumával, amióta véget ért a klasszikus tudomány korszaka. Az írók hivatásukból adódóan a ma már elveszett kincs őrizői voltak, de vannak köztük olyanok, akik büszkén hivatkoznak erre a veszteségre.”

(Simone Weil)

Köszönet! Többek között megen elgondolkodtam azon, hogy a 'zelitnek' mi is volt a szerepe a 'deszakralizációs' folyamatban... Mert a tömeglázadás rossz dolog, de... hm?!;-) Üdv Örv'