Az 1941-ben a Cahiers du Sud szerkesztőségének szánt olvasói levél csak a világháborű után jelenhetett meg. Írónője, Simone Weil, akkor már halott volt. Ennek ellenére nem hagyhatjuk figyelmen kívül alábbi töredékeit, amelyet Czeslaw Milosz szíveskedett egyik esszéjébe iktatni. (A költészet tanúságtétele. Ford.: Pálfalvi Lajos)
„Véleményem szerint az elmúlt korszak írói felelősek korunk nyomorúságáért. Ezen nemcsak Franciaország vereségét értem. Korunk nyomorúsága sokkal távolabbra is elér. Az egész világot, azaz Európát, Amerikát és a többi földrészt is érinti, annak mértékében, mennyire engedtek a nyugati hatásnak."
„A huszadik század első felének legalapvetőbb jellemzője az érték fogalmának gyengülése és szinte teljes eltűnése. Ez egyike azon ritka jelenségeknek, amelyek, úgy látszik, valóban újdonságot jelentenek az emberi nem történetében. természetesen ez a jelenség olyan korokban is létezhetett, amelyek később feledésbe mentek, amint az a mi korunkkal is megtörténhet. Ez a jelenség különféle, az irodalomtól idegen területeken is, sőt minden téren megmutatkozott. megfigyelhetnénk az ipari termelésben, ahol a minőséget felváltotta a mennyiség; a munkások között, akikből kiveszett a minőségi munka megbecsülése; látható már az egyetemisták körében is, ahol az egyetemes kultúrát felváltották a diplomák. Sőt, már a tudomány sem rendelkezik az érték kritériumával, amióta véget ért a klasszikus tudomány korszaka. Az írók hivatásukból adódóan a ma már elveszett kincs őrizői voltak, de vannak köztük olyanok, akik büszkén hivatkoznak erre a veszteségre.”
(Simone Weil) |
