Keresés

Részletes keresés

dsafafsdfsgsdgsgsgdsgd Creative Commons License 2011-10-30 13:38:30 15304

Külön lakunk, és az érdeklődési köreinknek is nagyon szűk a keresztmetszete, emiatt gyakran érzem magam magányosnak, holott szeretem.

A hozzászólás:
szjozsi79 Creative Commons License 2011-10-30 13:20:18 15301

Hogy van az, hogy párkapcsolatban élsz, de egyedül vagy?

Ja, meg hogy jött össze a párkapcsolat?

Előzmény:
dsafafsdfsgsdgsgsgdsgd Creative Commons License 2011-10-29 21:32:05 15287

Sziasztok!
Tanácsot szeretnék kérni, főleg hogy kihez forduljak, de ha vannak pozitív "gyógyulástörténetek" errefelé, arra is kiváncsi vagyok.

20-as éveim végén járok, különösebb sikerélmények nélkül, párkapcsolatban, de magányosan. Egyik problémaforrás bizonyosan az, hogy konzervatív család meleg sarja vagyok.

A gimnáziumot már nehezen viseltem, pedig így visszagondolva viszonylag boldog időszak volt, azóta folyamatos a lejtő. Nincsenek barátaim. Egy se, egyedül élek. Kizárólag tét nélküli szituációkban tudok elfogadhatóan funkcionálni, mondjuk ha valamit nagyon el kell intézni, és biztos vagyok benne, hogy az illetővel soha nem fogok találkozni. Amint minimális súlya is van a dolognak (ez ugye erősen szubjektív és torz megítélés alá esik), megbénulok, legfeljebb tartalmilag is egyszerű tőmondatok jönnek ki belőlem, a figyelmem, a hallásom is tompul, képtelen leszek követni az eseményeket, amiket aztán stresszmentes környezetben nagyon bölcsen ki tudok elemezni, rendre arra a megállapításra jutva, hogy mekkora egy életképtelen gyökér vagyok. Most épp megint olyan napjaim vannak, hogy szinte csak az öngyilkosságon agyalok, mérlegelem a lehetséges "károkat".

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!