Szocfóbos csoport volt, de mivel tudtam mindenkiről, hogy hasonlóan defektes, illetve nem találtam olyat, aki "érdekelt volna", nem okozott gondot a beszéd.
Túl azon, hogy hallgatag vagyok társaságban, van olyan is, hogy már attól elpirulok (nem látom magamat kívülről, de mintha hirtelen megugrana a vérnyomásom, melegem lesz, stb.) hogy eszembe jut valami közbevetés, ami végül persze bennem marad. Szánalmas :S
Teljesen random módon néha nem tudok mások előtt enni, elkezd remegni a kezem, nyakam, főleg a leves meg a kávé a halálom ilyenkor.
Időnként jelentkezik az, hogy bezárom az ajtót (sose felejteném el), de pár emelettel lejjebb elbizonytalanodok, és vissza kell mennem leellenőrizni.
Képtelen vagyok huzamosabb ideig figyelni valakire (akár dialógus közben, akár órán előadásra, bármennyire is érdekes), mert előbb-utóbb elkezdek befele szemlélődni, valamilyen megtörtént, vagy fiktív eseményt kezdek kielemezni, ezeket saját hangon narrálom is többnyire. Általában elmondható, hogy rengeteget foglalkozok magammal, rossz értelemben. |