|
|
|
|
A hozzászólás:
 |
scasc
2011-10-19 12:10:05
|
1005
|
Nem, nem, nem... a román hangsúly elgfeljebb csak harmadlagos, ha -in szláv képzőt vélsz a szóban. Szláv adaptív képzőt csak szláv nyelvi környezetben ill. szláv nyelvi közvetítéssel szerezhetett. |
|
Előzmény:
 |
sattilab
2011-10-19 11:02:01
|
1004
|
<Ráadásl KissLajos adatát nézve a Tóhát ója diftongusként ment tovább.
Ez nem éppen így van, a Beszterce-Naszód megyei Tóhát román neve nem innen jön, hanem a magyar eredetű román tăure (tavacskák) regionalizmusból (ezt írja Kiss Lajos is). Egyébként csak a szóvégi magyar -ó változik -ău, -eu, -ou-vá, pl. m. bíró > r. birău, más esetben megmarad: m. kopó (kutya) > r. archaikus copou > r. copoi (Cioranescu: Dict. etim. al limbii romane 2387).
A máramarosi, magyar lakossággal már régóta nem rendelkező Szamostóhát (románul Tohat) esete mutatja, hogy a magyar Tóhátból éppen a Tohat (esetleg Tohatu) román forma várható.
<scasc: Az adaptív képző esetén Tohatin lenne várható ugye? (Tudtommal legalább is Szegedin, Debrecin, Apatin) -- mondjuk végső interferenciaként adott esetben még ott van utána a szláv képzős alak románba való adaptálása... Az is befolyásolhatja a hangsúlyt?
Tohatin-ként vagy Tohatin-ként is ejthetik, de ez nem sokat mond egy esetleges magyar kapcsolatra, mivel egy magyaros hangsúlyozású Tohatin forma teljesen idegen a romántól. Úgyhogy egy *Tóhát azonnal Tohat-tá változik a románban, ezzel kezdődik az adaptálás. |
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|