Kedves Mindenki!
Nekem is igényem van a kulturált környezetre (nem véletlenül voltam benne a kertgazolós csapatban is), de kezdek pesszimista lenni: elég, ha megnézzük azt a "művészi alkotást", ami a jobb oldali liftben van: Benike élete képpel és szöveggel. Ezek után kétségbe vagyok esve, hogy miféle kulturált környezetre lehet számítani?!?!?! :-(
Köztudott, hogy ha belépünk valahova, a fogadóhelység (ami nálunk ugyebár a földszinti előtér) meghatározza a rólunk kialakult első benyomást. Az ott elhelyezett szemétkupacok, az összefirkált lift stb. után én belegebedhetek a pici lakásom kialakításával, ha már eleve úgy jön hozzám valaki, hogy amikor belép a házba, azt mondja magában, hogy jesszus, jobb lenne innen mielőbb elpucolni, de gyorsan. Ugye, mondanom sem kell, hogy nem ezért vettem itt lakást...
Társasház lévén (kilencvenegynéhány lakás = kb. 150-200 ember) nem könnyű az együtt élés, mert soha nem lesz olyan, hogy mindenkinek minden jó legyen. De pont azért, mert ennyien vagyunk, próbáljunk meg békésen együtt élni. Ehhez pedig rettentő sok tolerancia, empátia, együttműködés és emberséges hangnem kell - és az sem árt, ha a közös területeket is megpróbáljuk egy picit a magunkénak érezni, mert így talán jobban odafigyelünk rá. [Akinek ez nem megy, akkor lehet, hogy jobban járt volna, ha nem egy társasházi lakást vett volna, hanem egy tanyát. ;-)]
Uff. Szóltam. Én is. :-)))
K. |