Nu, hát ezt például szintén abba kell hagyni. Aki nekem dolgozik, az tőlem ezért pénzt kap, szerződés szerint. Ha moderátor, ha gyakornok, ha takker. Mert ha nem fizetem meg azért, hogy képességei szerint jól dolgozzon a cégért, akkor majd megfizeti a konkurencia azért, hogy ártson. Plusz nulla pénzért összesen 3 féle ember kapható munkára:
A) a küldetéstudatos rajongó, aki elvből dolgozik jól, de ha egyszer begorombul, akkor sokat is tud ártani távoztában,
B) aki annyira gazdag, hogy pénzt keresnie nem kell, hobbijának élhet és mint ilyen moderátorkodhat vagy cikkeket is írhat, de egyszer megunhatja, s akkor simán lelép,
C) aki eleve a konkurencia alvó ügynöke, s kiszámíthatatlan, hogy mikor és hogyan fog a cég ellen fordulni.
Mind a három időzített bomba. Csak abban különböznek, hogy mennyit ártanak, mikor robbannak, illetve hány darab töltetük van. Ipari jellegű termelésre egyik sem alkalmas hosszú távon. Márpedig a média: ipar. A sajtótermék gyártása pedig: gyártás. Ennek megfelelő szabályok és szervezettség is kell.
Ennek az amatőr működésnek a következménye, hogy pár modinak fogalma sincsen, hogy pontosan mi alapján moderál. 10 kitiltási döntésből jó, ha 8-9-et lennének képesek egzakt módon megindokolni az MM megfelelő szakaszának lehivatkozásával. Nem véletlen, hogy nincs is indoklás. Normális helyen minden ítéletnek van indoklási része, ahol lehivatkozzák az elkövető által megsértett szabályt.
Ugyanennek az amatőr működésnek a következménye, ha valahol haveri (netán lyuksógori) alapon válogatódnak a munkatársak, és a honoráriumok nincsenek egyenes arányba állítva a kattintások számával és azzal, hogy az adott szerző cikkeinek olvasásával mennyi időt töltenek az olvasók. Pedig egy online médiánál tökéletesen mérhető az is, hogy hányan kattintottak egy cikkre és az is, hogy a felhasználók mennyi időt töltöttek a cikk olvasásával. Pontosan ugyanennyi időt töltöttek a reklámfelület nézésével is. Egy szerző tehát az olvasóknak az ő adott cikke megtekintésével töltött idővel egyenesen arányos mértékű bevételt hoz a cégnek. Nem egy és nem két kommentelő is több bevételt hoz az indexnek, mint sok olyan, akit pedig azért tartanak, hogy írjon ide. A bloggerekről nem is beszélve.
Az online média legfőbb előnye pontosan a termék fogyasztottságának mérhetősége és ennek megfelelően az a lehetőség, hogy alkalmazkodjék az olvasói igényekhez. Mert persze, az is egy olvasói igény, hogy "tegyünk ki egy gigapinát a címlapra", de ha ezt a vonalat választja egy portál, akkor elszokik mindenki más, aki nem a pináért jött, mert azt megkapja máshol. Tehát itt végre elejét lehet venni a tényalapot nélkülöző, álszakmai vitáknak az ilyen vagy olyan újságírásról, meg a többiről. Meg lehet mérni, hogy ki és mi pontosan mennyi itt töltött olvasói időt hoz a konyhára. És el lehet dönteni, hogy hogyan csináljunk igényesebb portált úgy, hogy elég igényes is legyen, de azért legyen egy 8-12%-os pina&cukiságtartalom is a debileknek. Ki lehet válogatni azt is, hogy melyik szerzőre mennyi időt áldoznak az olvasók, tehát kit érdemes többet foglalkoztatni, vagy nagyobb honorért. Ki lehet alakítani szorzótényezőket, hogy mondjuk x db kattintásért és Y cikkolvasással töltött olvasói percért Z forint honor jár, s ha ezeknek a többszöröse teljesül, akor arányosan többszöröződik a honor összege. Még azt is súlyozni lehet, hogy a kattszám fele olyan fontos, mint a cikkel töltött idő.
Elég baj, hogy az online média online-ságából eredő előnyöket, a testreszabás lehetőségét ennyire kevéssé használják ki. Uj Péter gyakorlatilag úgy szerkesztette az indexet, mintha az egy papíralapú újság lenne, csak képernyőn. Hát, izééé...
Üdv:
b |