> Szláv toponímák analógiája nem tűnik valószínűnek, hiszen […] kimondottan ritka az -in végződés.
A nyelvi kompetencia okán a szlovákra szorítkozom. Itt nem tűnik nekem olyan ritkának: a slovniky.korpus.sk-ban kikerestem a -bín [1], -cín, -čín és -dín végű helyneveket (időhiány miatt csak ennyit, túl tág keresés esetén pedig nem ad vissza minden találatot). 30 ilyen találat van (igaz, nem választottam le a Szlovákián kívülieket, illetve a Szlovákiai hivatalos névadásokat): l. az alábbi listát. Ez szerintem nem kevés. És ebbe még nem számoltuk bele a nőnemű -ina (-iná) a többes -iny (-iné) változatokat.
Babín, Badín [Dolný ~, Horný ~], Budín(*), Čačín, Čepčín [Malý ~, Veľký ~], Čerín, Debrecín*, Demčín [Demčiny], Hucín, Kamenín, Kočín [~-Lančár], Kolačín [Malý ~, Veľký ~], Kubín [Dolný ~, Vyšný ~], Kučín, Mučín, Ozdín, Pobědín [Pobedim], Prečín, Sebedín [~-Bečov], Segedín*, Seldín [Maďarský ~, Nemecký ~], Skubín, Stakčín, Stročín, Svodín, Trenčín, Trubín [Lovčica-~], Varaždín*, Žalobín, Zvončín.
[1] http://slovniky.korpus.sk/?w=b%C3%ADn&s=suffix&c=ced0&d=psp&d=obce&ie=utf-8&oe=utf-8
> Honnan eredhet ez az "adaptív képző"?
Eredetileg ez azonos az -in birtokos melléknévképzővel, amely (formailag) nőnemű alapszóhoz járul. (A „hímnemű” párja az -ov.) Tehát egy Kuba (< Jakub) nevű alapítóról elnevezett település természetes módon lesz Kubin [dom, dvor, hrad], Kubina [ves, dedina].
Ehhez jön biztosan még a latin(osított) -inum végű településnevek analógiája (bár van, hogy ez éppen fordított, mint pl. a S[z]eg[h]edinum esetén), valamint az, hogy a szláv főnevektől idegen struktúrájú, magyar -i képzős helynevek legtermészetesebb adaptációja az -in végződés (ehhez vö. m. Apáti > szb. Apatin).
Még egy megfontolás lép fel. Ha maga az idegen tulajdonnév a főnévi formája szláv szövetkörnyezetben használható is, felmerül a „nyelvi igény” a -ský képzős melléknévi alak használatára. Ez viszont morfofonetikailag nagyon problematikus: annyira, hogy még a szláv helynevek esetén is gyakorlatilag szótári kérdés. A -ský képző előtt gyakran tőbővülés lép fel, amely sokszor -Vv, -Vn, -(V)j tag beszúrásából áll. Írtad, hogy Buda ugyanígy van oroszul és lengyelül, de a melléknévi formáikban már bővültek: le. Wzgórza Budańskie ’Budai-hegység’, or. будайская крепость ’budai vár’.
Az így bővült melléknévi formából aztán elvonható egy újabb, bővebb főnévi alak, amely felválthatja a régit. Gondolom, így keletkezett a m. Makó > ny. /makou/ :> szlk. makovský ’makói’ :> szlk. Makova ’Makó’. Ha a melléknévi tag -in-nel bővült, akkor ez kerülhet át az alapalakba.
|