Találtam egy magyar nyelvű könyvet, amit a Bölcsész Konzorcium adott ki és itt az introverzió-extraverzió szépen le van írva, beleértve a biológiai okokról is, amik ezen személyiség típusokat kialakítják valamint a kutatások és eredményeik ezekkel kapcsolatban (főleg az 51 oldaltól kezdve ír ezen kísérletekről és eredményeikről).
Valamint van mégegy jó olvasmány a témával kapcsolatban, csak sajna angol nyelvű. Itt a vérkeringési és a hormonális különbségeket is megemlítik -- az Extravertáltak agya inkább a Dopamint használja előszeretettel. Az agyuk azon része kap sok vért, ami a szagláson kívül a többi négy érzékszerv által felfogott információkat dolgozzák fel, valamint az energiájukat ők levezetik. Náluk inkább a küzdj-vagy-menekülj reakcióért is felelős szimpatikus idegrendszer az, ami igen aktív. Kedvelik az Adrenalint is, mivel a termelődése során az agyban a Dopamin termelődése is fokozódik [Dopaminból lesz a Noradrenalin, ami meg Adrenalinná alakul át]. Amíg az Introveráltakra pedig az Acetil-Kolin kap fontos szerepet, és az agyukban is sok vér jut azon részekre, amik a múltban a velük történt dolgokra való visszaemlékezésre, a jövőbeli eseményekre való tervezésre és a probléma megoldásra van hangolva. Vagyis nekik előre be kell osztani az energiájukat, hogy megpróbálják megakadályozni, hogy újra túlstimulált állapotba kerüljenek. Így ajánlott nekik mindent előre megtervezni, amihez nekik garantálva van az elegendő előfeltétel is. Ők inkább tárolják az energiát valamint erősebb náluk a nyugtató és relaxációs hatású paraszimpatikus idegrendszer hatása is. Agyuk azon részenek a vérkeringése, amit az extravertáltak jobban felhasználnak, az rövid és egyszerű (ezen részek hormonja a dopamin), amíg az introvertáltaknál a jobban felhasznált rész az hosszú és komplex (ezen részek hormonja az acetil-kolin). Amíg az extravertáltak alulérzékenyek a dopaminra és sokszor van szükségük eme anyagra, addig az introvertáltak erre túlérzékenyek, így náluk túl sok dopamin könnyen túl-stimulációt okozhat. Az extravertált olyan, mint egy napelem -- állandóan társaságban kell lennie és kölcsönhatásba kell velük lépnie, hogy ezáltal egyre több energiára tegyen szert. Egyedüllét során ők gyorsan lemerülnek, hamar unottnak és magányosnak kezdik el magukat érezni. Ezzel szemben az introverált olyan, mint egy újratölthető elem -- egyedül kell őt hagyni, hogy feltöltődjön. Utána kezd el társasági életet élni, viszont ő abba hamar el is tud fáradni, így újra egyedül kell lennie, hogy újra fel tudjon töltődni. Az introvertáltak agykérgi aktivitása lényegesen nagyobb, mint az extravertáltaké. Evégett a viselkedés gátlása is sokkal jelentősebb az introvertáltaknál. Az introvertáltaknak az életükben kevesebb élményekben van részük, viszont ezeket mélyen át is élik. Továbbá az extravertáltakhoz képest kevesebb kapcsolatot létesítenek, de ezen kapcsolatok viszont eléggé mélyek szoktak lenni. Az extravertáltak inkább minél többet szeretnének átélni, de azokból is kevesebbel beérik, kapcsolataik száma sokkal több, de inkább felszínes. |