Kicsit más ,de sajnos mi voltunk a szenvedői...
Mindkét esetben már szinte kezünkben volt az aranyérem.
Olympic Games, Sydney 2000.
A női kézilabda döntőben a 42. percben már 23-17-re vezettünk, aztán 8 perc alatt 6 gólt kaptunk és egyet sem dobtunk.
A hosszabításban nyertek a dánok...
Szintén női kézi , de VB
Franciaország–Magyarország 32–29 (8–11, 28–28) – hosszabbítás után Női kézilabda vb, döntő. 2003. december 13. Zágráb, 9000 néző. Magyarország: Pálinger – Lovász 2, Pigniczki 2, Bohus, Görbicz 4, Ferling 3, Kirsner 1. Csere: Radulovics 13 (6), Kulcsár 3, Siti, Farkas 1. Szövetségi kapitány: Mocsai Lajos.
Megint a lányok. Az egész vb-n fantasztikusan játszó együttes a döntőben is hengerelt, elsősorban Radulovics bombáinak köszönhetően folyamatosan növelte előnyét, és az 53. percben 25–18-ra, az 55. minutumban pedig 26–20-ra vezettek. Mialatt a tévénézők kiszaladtak a hűtőbe a pezsgőkért, a franciák összekapták magukat, és az izlandi játékvezetők hathatós közreműködésével elkezdték ledolgozni a hátrányt – mindezt kilencezer, főként magyar drukker előtt. Öt perc alatt, ha van öt passzív támadásunk, gyakorlatilag a franciáknak lehetőségük sincs egyenlíteni időhiány miatt, ám a rohanó magyar csapat hamar eladta labdáit, amiből gyors gólokat kapott. Tíz másodperccel a vége előtt is vezettünk még egy találattal, mégpedig úgy, hogy 28–27-nél nem adták meg Görbicz szabályos gólját. Görbe azonban a vége előtt néhány másodperccel labdát vesztett, a franciák hetes kaptak, amit Lejeune belőtt. Jöhetett a hosszabbítás, ahol már esélyünk sem volt... |