Kerítés építésben vagyok és nem tudtam bővebben kifejteni.
Hold: fogás; tartó; támasz; befolyás; hatalom; gyám; börtön; odú; üreg; raktér; hajótér; jól sikerült felvétel;
Az OED szerint: to contain, grasp; retain; foster, cherish, to keep, tend, watch over (as cattle)
Tótfalusi Szótár:
hódol
‘aláveti magát’: meghódol az ellenségnek, ’tisztelettel adózik’: hódoltak emlékének, ‘enged, teret ad ‹szokásnak, szenvedélynek›’: a pipázásnak hódol. Származékok és kapcsolt szavak: hódoltat, hódoltság, hódít, hódító, hódítás.
A ~ a középfelnémet holden (‘szolgájává tesz, szolgai hűséget fogad’) átvétele, ennek irodalmi német folytatója huldigen. A német szavak forrása a holde (‘kegy, jóindulat’), ebből mind a ‘valaki kegyére bízza magát’, mind a ‘kiválóságának hódol’ értelem jól levezethető. Az eredetre a régebbi megholdolt, beholdult alakok vallanak rá, a mai köznyelvi alak az l vokalizációján keresztül alakult ki: holdol đ houdol đ hódol.
Németül például a halten: megfog; tart; tart vkit vmilyennek; megáll; áll;
hat
‘működik, eredményes’: ez a gyógyszer hatott, ‘változást idéz elő ‹valakiben, valamiben›’: nem hat rá a jó szó, ‘valamilyennek látszik’: zavartnak hatott, ‘valameddig eljut’: messze hatott a hangja. Származékai: (meg)hat, (meg)hatódik, (be)hatol, hatás, hatásos, hatástalan, hathatós, (minden)ható.
Ősi örökségünk az uráli korból: osztják katta (‘odalopózik’), votják kut (‘megfog’), szamojéd kat(iko) (‘elhatol’). Az ősi ‘előre megy’ jelentésből fejlődött a magyarban az ‘odajut’, majd a ‘képes rá’ értelmi árnyalat, így lett a ~ egyszersmind képességet, valószínűséget, lehetőséget, megengedést vagy erkölcsi elvárást kifejező igeképzővé: láthat, jöhet, mondhat stb. Lásd még hatalom, hatály, határ, hatóság, hatvány, karhatalom.
A szócsalád jelentése: utána hatol, megfog, megállít, irányít. Az Online Etimology Dictionary jelentése egy kicsit nagyállattartó hatást is kölcsönöz neki (cattle = marha, csorda). És visszamenve a vadászó életmódig, az az állat áll tutira, amelyik „meg van halva. Lehet, hogy az áll-öl-hal (kill) is távolról ide tartozik.
Czuczor-Fogarasy:
HÓDÍT, HÓDIT, (ho-od-ít) áth. m. hódít-ott, htn. ~ni v. ~ani. Gyöke vagy a vad, szilaj, futó állatot megállásra, csillapodásra kényszerítő ho hó indulatszó, vagy valószinűbben az igát jelentő, de kiavult ho.
HÓ, indulatszó, melylyel mint tompa, mély, erős lehelettel akkor élünk, midőn valamely erős állatot, különösen ökröket, (néhutt lovakat is), vagy nagyobb sereget, csordát megállásra vagy fordulásra, vagy csillapodásra kényszerítünk, vagy valamely túlhajtani akaró erőt tartóztatunk.
Bocs:-) |
