Keresés

Ha jobban utánanézel, az egész wide gamut problémát elsősorban Macesek taglalják a neten, ők kérdezősködnek olyan nagyon, hogy jó-e nekik, vagy maradjanak a simánál. Ennek alapvetően az az egyik oka, hogy a Mac hardvere általában egységes (kevés felhasználó tesz a rendszerébe Apple-idegen elemeket, míg ez a Windows világában lényegtelen kérdés, hiszen a Microsoft nem gép, csak operációs rendszer, a hardver tehát összehasonlíthatatlanul nagyobb változatosságot mutat, és ez jó). A másik pedig, ami már érinti a wide gamutot, hogy az OS X-ben még mindig hibás a profilt nem tartalmazó képek megjelenítése (nem sRGB-nek kezeli őket, ahogy kellene, hanem nyersen küldi ki a monitorra, ezzel a monitor színterében jeleníti meg).

A wide gamuttal (egészen addig, amíg minden használatos operációs rendszer nem áll át a rendes színmenedzsmentre; a Windows valamivel előrébb van, de érthetetlen okokból ők sem vitték végig annak ellenére, hogy minden ehhez szükséges kódrészlet a helyén van már, lásd például a Windows Vista/7 saját képnézegetőjét) két dolog jár együtt:

Azok a programok, amelyek nem értelmezik a színprofilokat, gondolkodás nélkül küldik ki a képet a monitorra, és a wide gamut monitoron ezért a telített színek érezhetően élénkebbek lesznek. Az oka ennek az, hogy egy RGB számhármas nem jelent konkrét színt, csak egy viszonyszám, azt jelzi, hogy a képeden valamilyen pirosat, valamilyen kéket és valamilyen zöldet milyen arányban kell összekeverni. Anélkül azonban, hogy megmondanád, ez a három alapszín konkrétan melyik is (kis egyszerűsítéssel, de ennyi most elegendő, egy színtér vagy egy színprofil – a kettő ugyanaz – éppen arról szól, hogy ezt a három színt adja meg), nem tudod, hogy a keverékük milyen szín is lesz. Mivel a nagyobb gamutnál a piros pirosabb, a zöld zöldebb, a kék kékebb (ezért hívjuk nagyobbnak), minden szín odébb csúszik. De, mondom, ez csak a színprofilt nem ismerő programokra igaz, és ezek jellemzően kétféle csoportba oszthatók a gyakorlatban a felhasználás nyűgjei szerint: böngésző és egyéb.

Mielőtt kitérnénk a részleteikre, persze, a színek élénkebbé válása egyrészt a monitortól magától is függ (a "wide gamut" nem szabvány, csak egy kifejezés arra, hogy a monitor többet tud a kommersznél, de hogy melyik milyen irányba és mennyivel tér el, arról semmit nem mond), tehát a különféle gyártmányok között nagy eltérés van. A másik kérdés, hogy egyáltalán zavaró-e, ezt pedig csak a személyes próba és ízlés tudja eldönteni. Hangsúlyozva, hogy nem a képfeldolgozásról van szó, ahol a színhűség elsődleges szempont, hanem böngészésről és általános géphasználatról.

Általános géphasználatban a dolognak szerintem nincsen jelentősége, ha a szövegszerkesztődben kicsit más árnyalata van a hibákat aláhúzó piros vonalnak, nem hiszem, hogy nagyon érdekelne. Ha internetezel és ott nézel képeket-weboldalakat, akkor két lehetőséged van: vagy szintén nem érdekel (engem például egyáltalán nem zavarnak a telítettebb színek), vagy pedig használsz Firefoxot, amelyikben már egy ideje van színmenedzsment, és minden képet helyesen fog megmutatni wide gamut monitoron is. Ezen a területen tehát a jobb monitor semmilyen megalkuvást vagy hátrányt nem jelent. És mivel egyre több jó monitor lesz, ha majd a monitorgyártók a mostaninál is jobb gamutú eszközöket tudnak készíteni, a mostani nagyobb gamut lemegy a kommersz kategóriába, és az operációs rendszerek is felkészülnek rá, tehát a jövő amúgy is errefelé tart.

Amúgy, a wide gamut monitorokat tipikusan át lehet állítani sRGB üzemre. Nem precíz (kalibrálással, persze, sokkal jobbá tehető), de ha az a szempont, hogy webet vagy játékokat akarsz rajta nézni, akkor mindegy, ott nem szempont a precizitás.

Akkor viszont jön a képfeldolgozás. Ha színhűségről van szó, akkor amúgy sem jöhet szóba más, mint színmenedzsmenthez értő programok használata. Corel, Adobe minden szóbajöhető programja, de még a GIMP is tudja, tehát ezzel nincs baj. Akármilyen a monitorod, kalibrálás és profil nélkül semmit nem érsz ezen a területen, tehát ebből a szempontból mindegy. Rendesen kalibrált monitorral viszont minden szín jó lesz, sRGB is, nagyobb is. Képfeldolgozásra nem wide gamut monitort venni nem lenne túl jó ötlet (ezért is mulatságos az a mítosz, hogy "képfeldolgozást, grafikát, nyomdai munkákat csak Macen!"). Még az sem igaz, hogy sRGB-ben dolgozva ne tudnád kihasználni, hiszen attól, hogy sRGB lesz a végeredmény, még fotózhatnál nagyobb gamuttal, igényes munkák esetén RAW-ban, a feldolgozást elvégzed nagy színtérben, nagy felbontással (24 helyett 48-biten, monitorban is 8-nál több bites áramkörökkel), és akkor te menet közben mindent nagyszerűen látsz, és csak a legvégén butítod le a felhasználóhoz. Ha kezdettől fogva sRGB-ben dolgozol, számos olyan részlet már az első pillanatban elvész, ami így megmarad. Ráadásul, igényesebb ügyfélnek adhatsz jobb képet (is), ha meg bármikor nyomtatásra kerül a sor, akkor igazán nem mindegy, miben volt.

A Dellt ismerem, és kategóriájában a legjobb vételnek tartottam, és én nem találkoztam ezzel a hibával – viszont ez nem sokat jelent, egyet láttam rövidebb ideig. Oázisékat nyugodtan hívd fel telefonon, kérdezz rá a dologra, nagyon profi és nagyon készséges társaság, meg fogják mondani, amit tudnak róla. Biztos elég sokat eladhattak belőle. A netes hivatkozásokból úgy tűnik, mintha később leküzdötték volna a problémát, de nem tudom biztosan. Ők viszont tudni fogják.

Amúgy pont erre a típusra is céloztam, amikor írtam, hogy a Dell csak összeszerel, a nagyok meg saját maguk gyártanak mellé: 24-es Eizókban és másokban is ugyanez az IPS panel van, csak más vezérlés és világítás. De legalább kétszer annyiba is kerülnek, viszont ha lehet, ne nézd meg őket egymás mellett, mert el leszel keseredve, hogy mekkora a különbség (pedig ha nem látod egymás mellett, csak önmagában ülsz le egy Dell U2410 elé, akkor önmagában azt is jónak fogod tartani, különösen egy TN után).

Eizónak megpróbálunk holnap utánanézni a neten, addig is: de, nagyon kell neked a wide gamut. Mindenkinek kell, aki rendes színeket akar látni. Az sRGB egy vicc, úgy alkották meg, hogy a Harmadik Dzsunka Balra nevű noname cég is nagyjából be tudja tartani. A fő értékei több évtizedes televíziózási szabványokból származnak. Természetesen, ilyen munkához kalibráció és megfelelő színprofil kell (de mondtad, hogy ezt meg tudod oldani), és megfelelő színmenedzsment, amit nem lehet megspórolni, mert magadat csapod be. Bármilyen monitort szerzel végül, jó profil és a színmenedzsment ismerete nélkül nem lesz színhelyes képed, ebben biztos lehetsz. A kuncsaftnak, ha neki csak olyanja van, sRGB-t kell adnod, ez azonban egyáltalán nem jelenti azt, hogy a munkálataidat ne végezhetnéd normális színtérben, sőt, ne ilyenben lenne érdemes archiválnod (mellesleg, akár Adobe RGB-nél is jobban). Hasonlóképpen, mint ahogy nyilván RAW-t használsz az értékesebb dolgokhoz.

Köszönöm a kimerítő válasz!

Amiről szó van::

Eizo FlexScan L887 (Sharp ASV panel). 2006-os, 9000 óra körül futott.

Az Apple pedig azért ennyi, mert egy típushiba miatt elkoszolódott a kijelző bal felső néhány centis része, amit állítólag 20 ezerért javítanak és szigetelnek, hogy többé ne legyen. Ez persze már nincs benne a vételárban. Állítólag csak az esetek 2-3 %-ában látható.

Közben találtam egy újabb lehetőséget (DELL U2410), de már le is beszéltek róla, pedig nagyon jónak tűnt. 80 ezerért 2-őt is adnak el, az egyiket 12, a másikat 9 hónap garanciával, ami már eleve arra ösztönzött, hogy utánanézzek milyen tipushibája lehet. Hát van is. Rózsaszín és zöld folt (nem homogén). Elképesztő, hogy egy Dell képes így kiadni egy ilyen kategórában induló monitrort (még, ha igen kedvező áron (új ára is 120 körüli)) ilyen hibával. Írják, hogy a sokadik kicserélt is hibás. 

A hibáról az eszmecsere érdekességképpen:

http://itcafe.hu/tema/re_dell_ultrasharp_u2410_tesztecske/hsz_101-150.html

A következő cikk elgondolkoztatott:

http://www.oaziscomputer.hu/hirek-tesztek/dell-ultrasharp-u2410-teszt

Már korábban is írtam, hogy nekem a fotók színhelyessége számít és nem a nagy színtér. Azt írják, hogy a wide gammut panelek kvázi felokosítják a sok színükre a fotókon egyébként nem is szereplő árnyalatokat. Ezek az eljárások okozhatnak és okoznak is hibát. Azt hiszem én pont erre gondoltam, csak nem tudtam megmagyarázni. Szóval nem biztos, hogy szükségem van milliárd színre, elég ha az srgb ütős. A másik örök kérdés, hogy az én mesteri monitoromon pazar a kép, de az ügyfél monitorán olyan, ami miatt én másikat akarok venni. Erre persze nincs orvosság. Visszasírom amikor nem DVD-n adtam át képeket, hanem kinyomtatva. Azt elvileg mindenki ugyanolyannak látta.

Szóval, nekem olyan monitor kellene és ezt az Apple tűnik úgy hogy nyújtja, hogy ne kelljen nekem egy új szakmát megtanulnom a színkezelést illetően, csak egyszerűen a fotószerkesztéshez jó legyen és ne térjen el olyan mértékben a minőség, hogy utána magyarázkodhassak, hogy nálam tökéletes, de más földi monitoron meg nem. Bár maximalista vagyok és biztos az Eizo a csúcs, de nem vágyom arra, hogy tízezer beállítás között elvesszek és sok száz órát eltöltve kihasználjak egy Eizo-t. Biztos 70 % marketing az Apple (pont ezért nem vennék tőlük számítógépet), de lehet, hogy én nem is akarom tudni, hogy miért jó, csak legyen az és én ebből eddig csak ezt láttam. Bízom benne, hogy érthetően sikerült leírnom, hogy mit szeretnék.

Nem vagyok elkötelezve egyik monitor irányában sem, így köszönettel fogadok új alternatívát arra megoldásként, amit keresek.