ezalatt azt értem, hogy hogyan tudnám elérni, hogy ne legyen rám hatással... mert ugye az ő viselkedését, hozzáállását, manipulációját, másokra rátelepedését befolyásolni nem tudom... (vagyis szó szerint véve a méregfogat, azt kihúzni nem tudom...) tehát úgy tudom elejét venni a problémának, ha kivonom magam a hatása alól - vagyis nem engedem, hogy belém harapjon.
mondok egy példát: emberünk előszeretettel vetít dolgokat a külvilág felé, többnyire azok valóság- és/vagy igazságtartalmától függetlenül - önnön magát természetesen abszolút pozitívan/esendően stb feltüntetve, ahogy az aktuális történet megköveteli. A sztori többnyire 40-60%-ban igaz, szemtanúkkal alátámasztott, konkrét tények is vannak benne, a többi rész pedig a jótékonyan elhallgatott/kétértelmű-félreérthető részleteket tartalmazza, itt-ott kiszínezve, tupírozva. A végeredmény pedig egy olyan maszlag lesz, aminek a valóságtartalmát nem kérdőjelezi meg senki (hiszen látszólag minden stimmel), az előadásmód pedig a jófej/humorkodós/könnyed stílus, ami pedig erősíti a szimpátiát - részemről pedig a hányingert.
És ezt olyan ügyesen csinálja, hogy a célközönség gyanútlanul, újra és újra bekajálja a dolgokat...
Azon kevesek közé tartozom, akik belátnak a cinkelt lapok mögé, de nem vagyok abban a helyzetben, hogy ráhúzzam a vizes lepedőt - meg aztán ezzel olyanokat is bántanék, akik nem érdemlik meg. Aki(k) ezt megtehetné(k), az(ok) meg nem teszi(k), csak asszisztál(nak). Fej a homokba.
Az viszont bosszant, hogy csinálja a feszkót - de az is lehet, hogy ez nem mindig tudatos nála, egész egyszerűen így szocializálódott, így érte el a céljait, ez a járható út számára.
Tisztában vagyok vele, hogy nem kamuzhat a végtelenségig, de ezt a köztes időt szeretném valahogy kibekkelni, hogy ne okozzon gyomorfájdalmat valamennyi megnyilvánulása. Sajnos nem tudom magam teljesen függetleníteni tőle, ugyanis elég szoros a kapocs. |