nyilván nem tudod megérteni soha, milyen sötét lehet az emberi lélek bugyra, mennyi fájdalom visz rá valakit arra, hogy a legalapvetőbb létfenntartási ösztön ellen forduljon, mennyit kínlódik, éhezik, szenved, bántja magát, mert mások is bántották őt. Én inkább sajnálnám, mint elítélném, és segítenék neki.
1. es akkor mi van basszus, ha sotet a lelek bugyra??? akkor a gyerek nem ker enni? nem forog tovabb a Fold? kihuny a Nap? pontosan EZ az onzoseg szerintem. en udom magamrol, hogy onzo vagyok. pl renszeresen eleszem a gyerekek elol a csokit es nem fozok vacsorat. nehezen megy a kajaltatasuk. nem az az empatikus, aki szepen tud korusban sajnalni mas embereket, hanem az, aki kepes figyelembe venni es megerteni mas ember igenyeit es esetenkent a magae ele helyezni azokat.
2. kosz, en pl. nem kerek a sajnalatbol. az meg, hogy te mit gondolsz segitsegnek, lehet, hogy fenyevekre van attol, amire az adott embernek szuksege van. en pl. minde unatkozo eveszavarosnak adnek egy 8 oras allast egy kemeny multinal, melle pedig 2 atokrossz gyereket es egy 150 negyzetmeteres haztartast vezetni. fogadjunk, egybol kevesebb ideje lenne depressziosnak, meg 26 kilosnak lenni. |