Keresés

Részletes keresés

tyúkanyó48 Creative Commons License 2011-08-07 20:38:02 54496

Soha nem utáltam őket. Amennyire csak tudtam, túltettem magam rajta, valahogy öregkorukra meg is bocsájtottam,  különösen apukámnak. Rájöttem, miért viselkedett így, miért volt annyira frusztrált, persze a dühöngését nem a családon kellett volna kitöltenie.

Már anyám hasában rugdosott ("kirugdosom belőled a kölyködet"), mert elég idős volt mikor születtem, és szégyellte, hogy az ő pozíciójában, egy ilyen idős embernek kisbabája születik.

De nem sikerült a kirugdosás...

 

Már mindketten meghaltak. Anyukám 10 éve, apu 5 éve. Hogyan is tudnám utálni őket. Csak eszembe jut, mennyi rosszat (és jót is) köszönhetek nekik.

De legalább élek. Igaz, milyen életet. De mégis, nekik köszönhetem, hogy élek, nem?

 

Én nem mondom, hogy én semmit nem hibáztam. De nem tudtam, mit csinálok, mikor elkezdtem éhezni. Mindenki hibás, aki akkor nem törődött velem. Tanárok, osztályfőnök, osztálytársak, senki nem kérdezte meg úgy komolyan, miért nem eszem, miért fogyok.

A hozzászólás:
AmyLeeDr Creative Commons License 2011-08-07 16:04:04 54489

Te ezek után képes vagy utálni a szüleidet?!

 

Hihetetlen, mennyire ki vagyunk szolgáltatva nekik még akkor is, mikor már a saját életünket éljük...ugyanúgy ökölbe szorul a kezem, akárhányszor bejön a szobába, rettegek tőle, hárítok, ezellen nem tehetek semmit. Örök lelkiismeretfurdalással fogok élni emiatt, pedig tisztában vagyok vele, hogy én semmit sem hibáztam.

Előzmény:
tyúkanyó48 Creative Commons License 2011-08-07 14:27:58 54484

Pedig ha ilyen rossz hatással van rád, mégis csak jobb lenne távol tartani magadat tőle - lelkifurdalás nélkül. Most mire lenne jó az, ha tönkretenné a férjed, gyerekeid életét is, ha már a tied ennyire tönkretette? Hagyni akarod ezt is? Próbálj függetlenedni tőle.

Ki kellene deríteni, mi okozza ezeket az érzéseket, amiket leírtál.

Két felnőtt nő - próbálj így gondolni magatokra egy kicsit, nem mint anya-lánya.

Nem értem, miért ártasz magadnak - miatta, ha őt ez egy kicsit sem érdekli.

Nem tilos megbántanod, és nem vagy köteles mindent elviselni tőle.

(Persze ez csak az én szerény véleményem.)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!