|
|
 |
AmyLeeDr
2011-08-07 09:58:08
|
54477
|
Nem tudom leszarni, csak elmenekülni tőle sok száz kilométerre. Ennek a gondolata valami áldás. Te együtt élsz Vele? De már azt tervezgeti, hogy majd ha beindul a praxisom, majd felveszem magamhoz dolgozni, és ha babám lesz, Ő lesz vele gyesen, én meg csak gürizzek tovább tejcsárdaként. Próbáltam mondani neki, hogy képzés nélkül nem vehetem fel (azt meg nem bírná elvégezni), de hát tudja, hogy bárkit felvehetek, és még sem bírtam azt mondani neki,hogy "NEM, mert örülök, ha megszabadulok tőled, és nem akarom sem a munkám, sem a gyerekem megosztani Veled." Még messze van ez...négy-öt év...de ha belemászik az életembe, biztos, hogy megölöm magam. Ha leszek annyira erős, hogy nemet mondok, akkor sosem heverem ki a lelkiismeretfurdalást. Mert hát így van ez. Szeretem Őt...pedig Ő nem szeret, képtelen erre az érzésre. Hiába tett tönkre lelkileg, úgy érzek iránta, mintha nekem tilos lenne Őt megbántanom, viszont bármit kötelességem elviselni Tőle. Olyan, mintha mellé állnék, és ketten piszkálnánk magamat...nem tudom, ez mennyire érthető...és ez annyira a régmúltból jön...és úgy érzem, nem tudom az öngyűlöletemet sem kezelni, ha egy városban élek vele. |
|
A hozzászólás:
 |
Törölt nick
2011-08-06 22:34:19
|
54472
|
igen, túlságosan is. valamiért nem tudok tőle úgy leszakadni, ahogy kéne, és sokszor az ő véleményét tartom fontosabbnak a magaménál - és ez így nem jó.
uhhh, hát ez így nem hangzik valami fényesen... akkor inkább azt mondanám, hogy ne kerülj vele konfliktusba, és minden nap nyugodtan vegyél be 2-3 szem leszarom tablettát. :)
de valamiért neked is nagyon fontos, amit mond, mert magadra veszed... tök mindegy, hogy van alapja, akkor is visszacsengenek a fejedben a szavai, és képes vagy rajta napokon, heteken át lovagolni. miért ragaszkodsz ennyire hozzá? |
|
Előzmény:
 |
AmyLeeDr
2011-08-06 10:47:14
|
54466
|
Jól értem, hogy ennyire meghatározza az életedet az Ő személye, a Vele való kapcsolatod? Hogy nagy köze volt az öngyilkossági kísérletedhez?
Én öt évig nem éltem vele, csak egy-egy hónapot nyáron, ami kibírhatatlan volt, és most is ebben a helyzetben vagyok. Kibírhatatlan. El sem tudom már képzelni, hogy tiniként hogy bírtam ki, akkor kénytelen voltam, most már máshol élek. Nem a vélemény különbséggel van baj, ezt írtam is, hanem azzal, hogy nem hagy élni. Megmondja, mikor, mit csináljak és örjöng, ha más programom van. Folyton a súlyommal foglalkozik, azzal, hogy mennyit eszem. Ha keveset, az sem jó, ha sokat, az sem. Örökké kínoz, piszkál mindenért. Mindenért.
Már csak pár hét, és újra elutazom, csak elég szar belegondolni, hogy így töltöm a nyári szabadságomat, hogy többet stresszelek, idegeskedem, mint munkaidőben. Ez hihetetlen és igazságtalanság. De, eldöntöttem, hogy több hetet soha többé nem fogok vele tölteni, pár napot, persze, akkor meg az lesz a baj. De én teljesen jól vagyok, ha nem egy lakásban vagyok vele. Akkor hetente felhívom, akkor elmeséli a dolgokat, a telefonban nem is kérdezget, nem is cseszeget és élhetem az életem úgy, hogy senki nem szól bele. Nem mondom, hogy amikor nem vagyok vele, akkor nem volt bajom az evéssel, de nem is volt ekkora, mint most.
|
|
|
Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!
|