Keresés

Részletes keresés

timoka4791 Creative Commons License 2011-08-07 08:31:38 54474

Szégyenlem, de így van: annyira nem él bennem az anyai ösztön és tudom,ez nem normális. Ennek is biztosan oka van. Néha vágyom rá,amikor jön a tavasz és elképzelem,hogy tologatom az utcán,stb...De ez oly kevés.

Az igazság az,hogy gyerekek között dolgozom, és teljesen lemerülök,mire hazaérek. Rengeteget kell egy gyereknek beszélni,hogy jól nevelt, okos legyen. Néha elképzelem,ha hazaérek és még itthon is várna egy..., inkább nem.Pedig könnyű dolgom lenne. Anyukám, "anyósom", unokahúgom készséggel állnának rendelkezésre bármikor. Mindenhová el tudnék jutni, ahová szeretnék.

Bár az is tény,hogy a testváltozástól is félnék. Így is olyan nehéz kordában tartani magam. Akkor már biztos, ki is csúszna az irányítás a kezemből... Közel negyven fele már igen nehéz az alakot megőrizni. Így is,hogy nem szültem és nem eszem tele magam. Egyenlőre még nem jutottam el odáig,hogy ez ne érdekeljen.

A hozzászólás:
AmyLeeDr Creative Commons License 2011-08-06 22:18:53 54470

Csak az evés miatt gondolod?

Előzmény:
timoka4791 Creative Commons License 2011-08-06 15:47:10 54468

Nyilván nem is tudnám hagyni szabadon a gondolataival. Akarva akaratlanul is felügyelnék rá és figyelném kis lelkivilágát, érzéseit, vágyait,gondolatait és a saját meggyőzödésem szerint biztos,hogy kis mértékben be is fogyásolnám.

De nem vagyok biztos benne,hogy valaha lesz gyerekem.

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!