Szervusz!
Anyum 74 éves. Apám halála óta nálunk él. Ha egyedül van, akkor nem eszik. Nem tudja, hogy mikor milyen gyógyszert kell bevennie. (Megjegyzem az MMS tesztje csak enyhe demenciát diagnosztizált, de szavaival élve kényelmesebb, ha mi kiszolgáljuk.) Pénzzel nem tud bánni. Egy nap alatt, mikor egyedül volt - betüvel írom - kettő és fél kiló virslit vett a boltban, egy hét alatt egyszázhúszezer forintot költött el.
Sem én, sem a férjem nem tud otthon maradni vele (zárójelentése 24 órás felügyelet ír elő, de azt hogy hogyan valósítsuk meg azt nem). Hitelünk van. Lett volna helye vagy egy napköziben, vagy bentlakásos otthonban kedvező feltételekkel, de nem hajlandó elmenni, mert ott csak "őrültek" vannak.
Jó, akkor az egyik félszoba az ővé. Hogy képzelem nem költözik be egy lyukba. Most jelenleg hárman - gyerekkel - élünk 20 négyzetméteren, anyu meg 30 négyzetméteres nagyszobába - ami a mi lakásunk. De ebből a szobából már kidobálta a ruháinkat, a könyveinket.
Másik felállás szerint - anyu - a fiúnk hagyja abba az gimnáziumot. (Jó tanuló, népzenész és -táncos) Nem kell neki diploma - megjegyzem történész, politológusnak készül.
Na csak ennyi.
Próbálom humorral oldani, de mikor a fiamról van már szó, akkor nem. Olvastam, hogy kell a családi segítség. Na ez a férjem rokonaitól megvan, de anyukám testvéreitől (kilenc) valahogy elmarad. Kértük őket, hogy most nyárra, míg megpróbálunk nyaralni valaki vállalja a felügyeletet - HÁT NEM. Válasz: oldd meg.
Erre csak azt tudom mondani - humorral - KÖCIKE.
Kilencből egysem. Fasza. (bocsánat)
Ja és még töltsél be egy igen felelős állást, teljesíts minden nap. De azt, hogy mire mész haza azt nem tudod. Arra, hogy fogajunk mellé egy segítőt nem futja a fizetésünkből. Arra nincs pénzünk, hogy a fiunknak vegyünk egy új táncbakancsot - a régi már két számmal kisebb, szétszakadt és szigetelőszalaggal van megragasztva.
Tudom, hogy sokan vannak így, de ezt nem lehetne valahogy megoldani. Vagy ez már magánügy?
Bori | 
