Persze,hogy senki nem hibátlan. Nem védelmezésképpen írom,de igazából ők neveltek engem az ő meggyőzödésük szerint. Elég alkalmazkodó voltam,így eszükben sem jutott,hogy a későbbiek folyamán én más életformát szeretnék. Ők mondták a maguk igazát és próbáltak óvni minden rossztól, veszélyes dologtól. Csakhát kamaszodó koromban már nem igazán éreztem jól magam ebben az életmódban csak nem mertem felvállalni. Most már felvállalom. Igazából most sem szólnak semmit, elvétve egyszer-kétszer apukám,de ő is csak kérdez és tovább lépünk. Ennek ellenére én tudom,hogy másképp tervezték. Bár szerencsére olyan férjet találtam,akit nagyon szeretnek és így nyugodtak. Nem is a férjemmel van probléma, velem...:)
A gyógyítást is kicsit kisarkítottam. Nyilván ha betegek, orvoshoz mennek,de nem olyanok,hogy elkapnak egy náthát és már rohannak az orvoshoz kétségbe esetten. Strapabíró, kitartó emberek.
A régi életemre visszatérve, inkább ott volt a baj,hogy kihagytam mindazokat a dolgokat,amiket egy kamasz,tini átél,mert nem mertem felvállalni. Túlságosan tiszteltem a szüleimet ahhoz,hogy ellentétes elveket valljak. Ők nem tudták, belül mi játszódik le bennem. Csak azt látták,nem tudom kezelni az étkezésemet.
De legalább tanulok a példámból és ha lesz gyerekem, szabadabb gondolatokat hagyok neki. Aztán a maga hibájából tanul. |