Keresés

a további adóstársak bevonásáról is le kéne szokni

Valóban dilettáns ötletlista.

Az utolsó különösen idétlen.

A hitel folyósításakor a bank már teljesítette a szerződésben vállalt kötelezettségét, a továbbiakban az adósnak kell teljesítenie. Na nehogy már az adósnak legyen csak lehetősége módosítást kezdeményeznie! Az ügyfelek hetente adnák be szerződésmódosítási kezdeményezésüket a kamat csökkentéséről, amivel a bank persze nem értene egyet és csak az lenne az eredménye, hogy a sok papírfelhasználás miatt kiírtjuk az erdőket.

Akkor ötleteljünk, mivel dilettánséknál is ez a divat!

Ki kaphat ill. kinek adhat a bank devizaalapú hitelt?

Kizárólag jogi személyiségű vállakozásnak. Ezek közül is csak azoknak, akik a nemzetközi áruforgalomban részt vesznek. Beruházásaikhoz ill. termelési költségeik fedezetéül külföldi pénzforgalmat bonyolítanak.

Nem adható külföldi pénznemben elszámolt hitel magánszemélynek, sem áruvásárlásra, sem szabad felhasználásra, sem lakáshitelezésre.

Nem adható külföldi pénznemben elszámolt hitel önkormányzatnak.

A hitlel csak forintban folyósítható.

Magánszemélyeknél a hitel mértékének alapja az adós személyi jövedelme. Nem lehet hitelt alapozni lakott ingatlanra. Amennyiben az adós jövedelme nem jelent biztosítékot a hitel futamidőn belüli visszafizetésére, további adóstársakat kell bevonni.

A kamat mértéke minden esetben a jegybanki alapkamat szorzata lehet, de a kamat nem haladhat meg x %-ot. A kamat mértékének megállapítása a futamidővel fordított arányosságban kell, hogy álljon. A megkötött hitelszerződést a futamidő alatt nem, vagy csak az adós kezdeményezésére, közös akarattal szabad módosítani.

Ctrl+V

A válsággal kapcsolatban már leírtam, hogy a bankok felelőssége, hogy a materiális javakat módszeresen immagináriussá változtatták és csak a pénz adás-vétele zajlott, leginkább hitel formájában és az sem valóságosan, hanem elektronikus utalások formájában.

Közben beütött egy klasszikus túltermelési válság, kicsi lett a világ megtermelt árumennyiséghez képest.  Ilyen piacokra már nem akart beruházni senki, tehát a beruházási hitelezés is visszaesett. Maradt az ingatlanpiac, mint egyetlen, ezért ennek az árát felverték a bankok, irreális magasságokba. Csakhogy a munkahelyét vesztő lakosság ezeket az ingatlanhiteleket egyszer csak nem tudta fizetni, ekkor borult ki a bili az USA-ban. Természetesen a folyamat már nem volt megállítható.

A válság kifutását jelentősen lerövidíthetnék a bankok, ha a bedőlt hiteleket leírnák, vagy nagyon kedvezővé tennék. Egyrészt.

Másrészt. Az államoknak, így a magyar kormánynak is hitelezési szabályozást kellene törvényi úton bevezetnie, különös tekintettel a kamatrátára, a díjakra, és a szerződéses jogegyenlőségre, megszüntetve az ügyfél kiszolgáltatottságát.

2/3-dal minden lehetséges, akár még visszamenőleg is!

Kérdés, hogy a bankokkal szemben van-e bátorság?