Keresés

Ez is egy olyan vita, ahol sose fogja meggyőzni egyik fél a másikat.

Azért szerintem az emberi érzések (amóciók) is természetes dolgok. Az ember is része a természetnek az érzelmeivel együtt.

Természetsen nem szabad visszaélni a látszólagos fölényünkkel, de azért mert valaki nem engedi egy siklónak, hogy megegyen egy madárfiókát, még nem kell elítélni.

Így van.

De ne is várjuk ennek megértését senkitől, aki a saját lelke simogatása kedvéért tart (vagy "segít") állatot.

"Teljesen természetes, hogy az ember megpróbálja a javait vagy a hozzá közel állókat megvédeni a külső támadásoktól, főleg ha ez nem jár a másik elpusztításával."

Ha a természtes helyett emberit írtál volna, akkor talán igazad lenne valamennyire. A természetes az, ha a természet igazít ki. Ha az ember meg akarja védeni a javait (gazdasági érdek), vagy a hozzá közel állókat (emócionális) a külső támadásoktól (ami természetes), az könnyen járhat katasztrófával. Erre sajnos elég sok példa van a föld minden pontján.

És hogy közelebbi példával éljek: van olyan állatot tartó hozzám közel álló ember, aki teljességgel alkalmatlan rá. "Nem tudtam", "azt hittem", "jót akartam".

A rigókat meg nem neveli, hanem csak eteti. Remélhetőleg lelkiismeretesen csak akkor teszi, ha indokolt (ez alatt nem azt értem, hogy a család reggel leül reggelizni...).

És ha már fel lett hozva védett és veszélyeztetett (illetve haszon) állatok védelme, akkor tudtommal a sikló az, ami ilyen szempontból elsőbbséget kellene, hogy élvezzen.

Persze lehet, hogy rosszul látom.

Nem tisztem megvédeni senkit, de.

Szerintem nincs abban semmi rossz, ha valaki nem szeretné ha felfalnák az általa nevelt állatot.

Kiwancsi nem verte agyon és nem kergette el a siklót, csak nem engedte, hogy megegye a rigófiókákat, amikhez érzelmek fűzik.

Ez nem azt jelenti, hogy tulajdonának tekinti.

Teljesen természetes, hogy az ember megpróbálja a javait vagy a hozzá közel állókat megvédeni a külső támadásoktól, főleg ha ez nem jár a másik elpusztításával.

Na, ennyi moralizálás elég lesz.