Keresés

ez az a tipikus magasról nézvést...nem ember, aki nem tud ezt meg azt.

Nézz körül. Diplomásokkal Dunát lehet rekeszteni és egy jó szakmunkás többet fog keresni, mint egy sebész. A maguk helyén mindketten értéket képviselnek. Senkit nem fog érdekelni, hogy jártak-e zongorázni vagy nem.

Emlékeztetnélek arra, hogy az első generációs értelmiségiekre nem véletlenül mondják, hogy bennük van a legtöbb akarás. Lesznek műveltségbeli hiányosságaik. Pl. nem fogják tudni elemezni egy márkás bor összetételét vagy Barenboim stílusát stb. Le lehet majd ezért nézni őket ( az biztos nagyon jó érzés lehet, mert mit akar ez a szegény kis tahócska), de a szakmájukban általában maximalisták.

nincs értékes vagy értékesebb ember - szerintem "csak" ember van. Jó vagy rossz tulajdonságokkal.

Ez bizony így van!

masok lesznek az igenyei es az elvarasai,talan nem elegszik meg egy minimummal,hanem mert tudja,milyen joletben elni,torekszik ra maga is

Na ya... azal viszont már részben vitáznék, hogy ez jó-e. Illetve úgy fogalmaznék, hogy egy határig nyilván egyértelműen jó, azután igen hamar ez az ellenébe fordul. Épp a minap mondtam a zasszonynak, hogy Ejrópa minuszos demográfiájában szerintem a legfőbb tényező az ELVÁRÁSOK nevű fenomén...

ÜdV

Én magam elég vegyes környezetben nőttem fel, de azok a gyerekkori társaim, akik kimondottan jó anyagi körülmények között éltek, azok 99% ma is úgy él és egy sincs köztük aki a gyerekkori tehetősség miatt lett boldogtalan.

Viszont sokszor hallom, hogy felnőttként panaszkodnak sokan, hogy milyen jó lett volna megtanulni zenélni még gyerekként, nyelvet tanulni gyerekként, jobb suliba, jobb szakmát tanulni, de nem volt rá keret, őket a szüleik nem tudták tolni. Szóval ha másért nem, a kimagasló teljesítményt is lehet "pénzel" kompenzálni (különórák, különtanár), ha már nem születtünk zseninek.

te is tudod,hogy nem szelsosegekrol van szo,hanem a LEHETOSEGROL,amit megad,ha ismeri a szamitogepet,tud nyelveket,eleve olyan elonnyel indul,ami soha nem potolhato..Egy mas eletformat tapasztal meg,masok lesznek az igenyei es az elvarasai,talan nem elegszik meg egy minimummal,hanem mert tudja,milyen joletben elni,torekszik ra maga is

már hiányoltalak:)

( mintha a saját néhai rebellis énemmel vitatkoznék:))

adott egy kisvárosi csemete, aki ki sem látszik a mindenféle külön órákból. Bálett, hegeda, énekkar, német, francia, kamarazene...és csinálja a hülyéje engedelmesen, ráadásul kitűnő tanuló. Sok értelmét nem látja a dolgoknak, de a szülők óhaja szent - 18 éves koráig. Akkor úgy rúg fel mindent, hogy recsegve dől össze a mintagyerek szobra. Örökre.

Évekig tart, amíg megtanul "élni". Hegedűt 40 évig nem vesz a kezébe és amikor újra megpróbálkozik, akkora már a kottaolvasást is elfelejtette.

és semmit sem bánt meg:))

nézőpont kérdése, hogy mennyire segítette őt az, hogy szinte nem is volt gyerek - ezt persze akkor nem érezte, de felnőttként már tudja. A sajátjait már másként nevelte - ők sokkal jobban jártak:)